Az oldalazás már nagyon megy, bútorok mentén. Elsősorban ágy, aztán már körbekerüli a fotelt is, 1 v. 2 kézzel segítve, na meg a legjobb az, mikor erkélyajtónál feláll, aztán ellépdel a nagyszobai szekrény mellett, közben hosszasan magyaráz a tükörképének és néha csókolóznak. A konyhaszekrény mellett is szokott oldalazni, meg a fürdőszobában a kádnál és persze az ágyában.
A nagy családi hétvége után pedig néha kiköveteli, hogy fogjam a kezét és úgy menjünk. Ugyanis a bulin párom keresztanyja megjártatta így, aztán teszvesz néni is “ha a Marika néninek szabad akkor nekem is” felkiáltással ugyanezt csinálta. Pedig megbeszéltük, hogy ilyet ne, had induljon el a saját tempójában a gyerek, amikor ő akar. De hát a Marika nénire én nem szólhatok. Teszvesz néni okfejtésére kiakadtunk, de aztán legyintettünk, mert úgyse tehetünk semmit. Tudom, hogy a húgaim is hiába kérték ugyanezt anyuéktól, ők mindig megjáratták az unokákat. Már nekem is mondták, ha megyünk hozzájuk, Babszem se lesz kivétel. De felvilágosítottam őket, le vannak maradva, ugyanis a másik nagyszülő már korábban fittyet hányt a szülői kérésre és akciózott.
