Mivel Isolde mostanában írogat arról, hogy újra felfedezi tizenéves önmagát, kihasználtam az alkalmat és ha már egy légtérben vagyok a régi íróasztalommal, elővettem a naplóimat. 21 füzetet találtam, különböző méretekben. Van köztük rendes határidőnapló meg A4-es kockás spirálfüzet is (nagyon sokáig úgy éreztem, igazán a kockás papírokon tudom kiélni magamat). Az már biztos, hogy az első két füzet hiányzik, ugyanis a 3. 2. számúval indul a gyűjtemény, ami nem csoda, az elsőre, amit még általános iskolában, kb 11 évesen kezdtem vezetni nagyon nem lenne büszke senki. Kicsit olvasgatni fogok azt hiszem. De nem kell attól tartani, hogy sokat idézgetem majd magam, ugyanis nem volt izgalmas életem/gondolataim se rengettek eget és a stílusomról se lehet ódákat zengeni, plusz szégyellem is az egészet, annyira unalmasan hétköznapi. Egyébként úgy a blog kezdete előtt kábé 1-2 évvel hagytam abba a naplózást. Szóval nem sok időt töltöttem el anélkül, hogy ne dokumentáltam volna valamiképpen az életemet.
Bónuszként találtam egy füzetet, amiben meg 1986 február 15-től vezettem 1994 augusztus 27-ig, hogy miket láttam moziban. Behatárolnám ezt az idővallumot Az elveszett frigyláda fosztogatóitól a Féktelenülig. Plusz gyzűjtöttem a mozijegyeket is, van egy feljegyzés, hogy 132 volt, amikor kidobtam. És hirtelen megijedtem, hogy korábban hazudtam, csak 2x láttam Az utolsó Mohikánt moziban, de a harmadik alkalom már áprilisra esett, ezért új lapon szerepel. Szóval nem füllentettem. (Egyébként most elnéztem ezeken a sok díjkiosztókon Daniel Da- Lewist és meg kell állapítanom, hogy még mindig nagyon nyammm).
Na megyek megnézem, milyen lelkiállapotban kezdtem a gimit.
