Ma elmentünk a 16. hónapos tanácsadásra. Természetesen amint beléptünk az épületbe, sírni kezdett Babszem. Megnyugodott azonban később, míg vártunk, mert mászkálhatott meg felszereltek egy olyan patika-tévé szerűt, igaz hirdetésnek csak rajzfilmeket ajánlottak, szóval bambult rá egy kicsit. Aztán kezdődött az ordítás mikor bementünk a vizsgálóba és csak kiérve hagyta abba. Pedig tegnap óta mondogattam neki, hogy megyünk a doktor nénihez, nem fog vele semmit csinálni csak felír receptet meg megnézi mennyit nőtt. Mondjuk a hosszmérés szerintem nem sikerült mert 83cm-t mértek, holott legutóbb már 85 volt a gyerek. Súlyra meg 11,9 kg. Nagyon szálkásít mostanában, gyönyörű lábai vannak: hosszú izmos combok, vádlik.
Utána meg IKEA-ban voltunk, ahol legjobban az tetszett neki, mikor a földszinti piactér üvegfala mögül vigyorogva integetett vissza a ráfeledkező járókelőknek, na meg a rázható táblák voltak még nagy élmény.
