Csúnya, rossz

Nem képzeltem soha, hogy belőlem lesz a világ legjobb anyja. Csak reméltem, hogy nem szúrok el dolgokat. Eleinte egész jól ment minden, az első hetek sírásait mindenki megszenvedi persze, de nekem ebben szerencsém volt, mert a nagyszülők jelenléte mellett tényleg volt időm magamat összeszedni, pihenni aztán amikor kettesben maradtunk Babszemmel, már szinte gyerekjáték volt az egész etetés, pelenkázás dolog (akkoriban ennél több nem kellett). Számomra mindig is az volt a nagy kérdés, hogy mi lesz majd, ha az értelme nyílik a kiskrapeknak, akkor elég jól tudok-e majd viszonyulni hozzá, stimulálni őt. Ebben még mindig vannak kétségeim.
Aztán meg itt van az, hogy vigyázzunk gyermekünk testi épségére. A gipsz meg elég emlékeztető nekem arra, hogy ez nagyon nem sikerült. Persze, minden gyerek leesik innen-onnan. Ahogy anyósjelölt megjegyezte, Babszem már sok helyről leesett (ágy, szék, pelenkázó), mi jöhet még? Hát a törés. Rágom magam még mindig rajta, függetlenül attól, hogy néha arra gondolok, még mindig “jól” jártunk, ha viszonyítunk.
Biztos felmerült pár olvasóban is, miután a beharangozó képet követően megírtam, mi történt és nem érkezett hozzászólás: rossz anya vagy, nem figyeltél a gyerekre és lám megtörtént. Mondjuk most már legalább a gipsz nem olyan feltünő séta közben, hogy megkapjuk a lemondó tekinteteket, meg hogy “szegény gyerek, milyen kicsi, eltörött a lába, biztos a szülők hibája“. Mea culpa, tudom ám, hogy én voltam a ludas, ezzel kell együtt élnem. Mert ehhez képest az, hogy nem tudok elég mondókát bakfitty.

Hasonlók

5 Comments

  1. No, Lobo! Fel a fejjel. Nem ér elkeseredni. Tudom, hogy szörnyű lehet, de azt nézd csak, hogy Babszem mennyire jól kezeli a helyzetet (ne a gipszelés közbeni sírásra gondolj). Ez egy nagyon igazságtalan figyelmeztetés Neked, hogy mennyire kell vigyáznunk a gyerekeinkre. Hátha az vigasztal, hogy azóta én is sokkal jobban figyelek a fiamra peluscsere közben. 🙂

  2. Muszáj megszólalanom 😉
    Olvasva a bologdat szerintem nagyon jó anyukája vagy Babszemnek. A leckét meg megtanultad, ezentúl nem bízol benne, hogy nyugodtan ücsörög, hanem figyelsz rá. Tökéletes szülő úgy sincs és ha hinni lehet a tapasztalatnak, MINDEN gyerek leesik egyszer, csak van aki olcsóbban megússza.

  3. Így van, minden gyerek leesik. Kazi is lefog még fáról, mászókáról, lépcsőröl stb. És le is kell esnie!

  4. Azért nem írt senki ilyen “elmarasztaló” kommentet, mert akinek van gyermeke tudja, hogy egy szempillantás alatt történnek az ilyen dolgok. Nálunk lépcsőről leesés is volt, pedig ott álltam mellette… Téptem magam sokáig én is, és az első gondolatom “rossz anya” volt. Viszont régóta olvaslak, és tudom, hogy nagyon is jó anya vagy!

  5. Az enyémek is leestek és megúszták eddig fogfelragasztással, meg zúzódással és Te is leestél és törtél is, kinek mi jut:) Ne aggódj már tényleg nincs tökéletes anya és gyerek se. Ha törött lábú/kezű gyereket látok nekem sohasem a “csúnya rossz anyja” jut az eszembe, hanem a stramm kiskölök, aki fel se veszi, hogy gipszben van valamilye 🙂