Köszönöm a kommenteket a tegnapihoz. Az igazság az, hogy mivel itt vannak a nagyszülők, akik “ápolják” Babszemet, holott nem igazán szorul rá, de azért körbeveszik a gondoskodásukkal, több időm jut magammal foglalkozni, s ez elsősorban a dolgok 1000szer való átrágásában merül ki. Anyu volt itt a múlt héten, amikor tényleg többet kellett figyelni a kisfiamra, mert a gipszsínre vigyázni kellett, most meg teszvesz néni van jelen. Úgyhogy csinálhatok akár programot is magamnak. Voltam már vásárolgatni, könyvtárban, tegnap svéd nyelvkönyvet keresve a skandináv rokonoknak (mostanában így hívjuk a húgomékat), bevásároltam Shakespeare drámákból (az a BBC sorozatos borítókkal ellátott van meg nekem otthon, de pár hiányzót még vettem, 380Ftért darabját:), ma délután pedig megyek be a gyárba, hogy Boss nénivel megbeszéljem, összel mikortól, hogyan, hova mehetek vissza.
Szóval visszatért az életkedvem. Holnap délután pedig megyek és veszek bérletet a fittnesbe, ezentúl nem csak napijeggyel fogom látogatni.
4 Comments
Örömmel látom a jókedv visszatértét! Lobo, te egy szuper anya vagy és ez látszik a te csodaszép, kiegyensúlyozott, boldog kisfiadon!
Hm, a gyerek az enyém! 😀
oups, kisfiatokon 🙂
Minden jó anya azon rágódik, hgoy jó anya-e 🙂 A kiszámíthatatlan balesetek mellett aztán nagyobb korban simán vannak olyanok is, amikre nem is gondolna az ember. Tegnap pl. Micimackó vhs nézése közben én csak egy percre mentem ki a kertbe, és a gyermek véletlenül elindította a dvd-t, amin a gyűrűk ura egyik félelmetes része ment. Borzalmasan megijedt, sírt, én meg ki voltam borulva, hogy hogy hagyhattam ott a távirányítót, és egyáltalán benne a dvd-t és csak remélem, hogy nem lesznek rémálmai… Annyi izgulnivaló van, hogy még 🙂 Tündér a kisfiad.