Elmentem hát ma délelőtt munkahelyemre a szokásos negyedéves értékelő beszélgetésre. Érdekes volt. Még úgy is, hogy szakmai és kurrens problémákról volt szó, kicsit rápillanthattam az erőviszonyokra. Főnéni néha rám nézett és megjegyezte, hogy majd ez és ez a terve hozzám is kötődik, esetleg gondolkodjak ezen meg azon. S még van, azt mondja egy csomó feladat, amiben rész vehetek. Azaz hurrá, egyrészt nem kapok majd vissza egy sor utált feladatot, másrészt szó sincs arról, hogy amit Köcsög utál azt nekem kelljen elvégeznem (pedig volt amikor ő erre erősen utalt, úgyis mint, alig várom hogy visszagyere mert én ezzel nem akarok foglalkozni). Elhúzódott a megbeszélés, mire hazaértem Babszem már alig állt a lábán mert persze elaludni magától nem akart.
Na azért jó volt az egész, kicsit vannak ötleteim, most újból alaposabban átfutom a szakmai oldalakat, keresgélek pár megoldási lehetőséget a felmerült kérdésekre. S volt néhány hozzászólásom nekem is, amiből kitűnhetett a többség számára, hogy nem ragadtam be azért annyira a kismama létbe (he-he).
