Én elég elnéző vagyok…

Eddig mindig igyekeztem finomítani a párom hatását, aki rendszerint úgy utalt a szomszédban lakó nénire a gyerek előtt, hogy a banya. Ők a falfúrás óta nincsenek jóban. Na de tegnap óta már én is banyázom az öreglányt. Természetesen belőlem is kihozta az anyatigrist, csak a gyerekkel kellett szemétkednie.
Babszem mostanában szeret kinn csatangolni a folyosón. Amíg teregetek, vagy virágot öntözök, meg amúgy is, s ha be van zárva a folyosó ajtaja igazán sok baj nem történhet a gyerekkel. Ráadásul mi lakunk a végeken, úgyhogy csak egyik oldalra van szomszédunk. Tegnap persze akkor mászkált kint, amikor az öreglány épp takarítgatott a portája környékén. Babszemet meg ez nagyon érdekelte, úgyhogy ott ácsorgott a lakásajtó mellett. Néni meg persze rászólt, hogy „Menj már innen”, mert nem tudta lesöpörni a lábtörlőjét. Felnyaláboltam a gyereket és inkább behoztam, mert ő magától érdekes történés mellől nem mozdul el.  Öregek meg, akik egyedül élnek és felnőtt unokáik vannak nem túl türelmesek totyogókkal. Később meg azt mondta nekem, hogy „Voltak már gyerekek itt a folyosón, olyankor megoldották, hogy lezárták a szülők a saját részüket, hogy ne menjen el máshova. Te se tudsz rá mindig odafigyelni.” Na, gondoltam ezt figyelmen kívül hagyom, de azért megkérdeztem még a Marcsit, hogy őt zavarja-e Babszem, mert ő még egész sokat van itthon, él társadalmi életet a folyosón, plusz kutyája is van, aki vonzza a gyereket a bejárati ajtajuk elé. De csak legyintett, hogy ugyan már, nem zavarja, sőt, nagyon bírja a picúrt, az öreglánnyal meg ne törődjek. Az ő gyereke is itt nőtt fel a folyosón és soha senki nem kerített el semmit.
Aztán este, mikor hazatértünk, Babszem tett még egy virágöntözős kört a folyosón. A kannával természetesen nem csak a mi növényeinket „locsolgatta” meg, hanem végig ment az emeleten. Közben főztem neki a vacsiját. Amikor kimegyek érte, látom, hogy éppen áll a konyhaablakunk alatt, kicsit elgondolkozva, a nyanya meg a felmosófájával mászkál a saját térfelén. Azt mondja nekem, hogy „Itt bökögette a virágaimat a kannával” Mondtam neki, hogy nem bökögette, hanem öntözött. „Rá is szóltam, hogy le ne törje…” „Nem kell rászólni, fenyíteni, mert nem fogja letörni csak segít, jót akar, mert szereti a virágokat”.
Kézen fogtam a csemetét, bementünk és közöltem vele, „Ne is törődj a banyával”