Apára hangolva

Múlt pénteken korán akartunk kelni, hogy még reggel elmehessünk az Erdérthez a levágott rétegelt lemezekért és OSB lapokért. Előtte este mondtuk is Babszemnek, hogy nyugodtan kelhet korán, mert úgyis kell, hogy én még ott legyek, megkapja a 2 reggelijét tőlem aztán már a nagyival elvan. A gyerek jó fiúhoz mérten 6-kor fel is ébredt, megkajált, aztán mutogatott, hogy menjünk a franciaágyra, apához. Ahogy szoktam, le is tettem lábhoz, mert onnan szokott felmászni és odabújni a párom oldalához. Csakhogy péntek reggel 2-t mászott aztán elterült és bealudt, akárcsak mi, még vagy háromnegyed órát. Úgyhogy nem tudtunk olyan korán menni, mint gondoltuk volna.
Egyébként Babszem a szokások rabja, például reggel is megvan, hogy ébredés és reggeli után odamegy apához, kicsit elvan mellette, aztán rohan és a fél könyvtárát odahordja, hogy olvasson neki a párom. Aztán meg apával együtt kell reggelizni, meg elbúcsúzni tőle stb. Ugyanígy a délutáni rituálék is fontosak: várjuk apát a villamosnál, hazasétálunk, bemegyünk a játszótérre stb. Mindig előre felkészítjük, ha valami eltérés várható a programban. Tegnap például a párom korán elment, mert vitte ugye BBt szervízbe. Babszem még aludt, úgyhogy egész nap mondogatni kellett neki, hogy reggel apa korán elment, de jön majd haza délután. Ma biztos azért kelt fel korábban a szokottnál, nehogy lemaradjon a reggeli apatime-ról. Pedig most nem volt mitől tartania.

Hasonlók