Aztán a tegnap estéhez még az is hozzátartozik, hogy éjfél előtt felébredt a gyerek. Rosszat álmodott, apja éppen nagyot köhögött, mert akkor feküdtünk már le mi is, nem tudom mi lehetett az oka, de keservesen sírva riadt. Amikor kivettem az ágyból, látom ám, hogy véres a lepedője, a szájának vér szaga van. Kétségbeesetten pánikoló Aggódó anyuka erre gyorsan utasítja apát, hogy világosságot, had nézze, mi lehet az oka az egésznek: gyerek foga biztos teljesen kijött, lenyelte, elvérzik stb., fordultak meg a fejemben, hogy csak a legenyhébbeket soroljam. Nem láttam persze semmit és Babszem továbbra is csak sírt, ha lehet még jobban, mert megérezte, hogy pánikolok. Miután megnyugtattam, annyira felélénkült, hogy nem aludt vissza. Tőle szokatlanul bekéredzkedett az ágyunkba, hogy az apjával lehessen még, aki lefekvéskor már bejelentette neki, hogy reggel korán kel, mert elhozza BBt a szervízből. Úgyhogy kettőnk közt még vagy húsz percet forgolászott, egyszer el akart indulni, hogy hozzon valami könyvet, olvassunk neki, de leállítottuk, mint ahogy a világítást se kapcsoltuk fel neki, hiába mutogatott a lámpákra. Végül a párom befordult a falhoz, nem reagált többet Babszemre, aki egy idő után keresztben közöttünk elaludt. Simán vissza tudtam tenni az ágyába, hajnalban még megvolt a szokásos ébredése és tényleg mire felkelt fél nyolckor, már az apja sehol se volt.
Egyébként jobban megnéztem, kicsit a bal elsőből is lepattant egy darab, de megtapogattam, egyik se mozog szerencsére. Azért ma árgus szemekkel figyelem. Úgyis jön anyósjelölt és majd megjegyzi, hogy szegény gyerekkel már megint mi történt. Anyu legalább legyintett, meg Skype-on Eszti is mutogatta, hogy az ő fogából is hiányzik egy darab. Ez persze Babszemet nem nyugtatta meg, de engem igen 🙂
