Eléggé csúcsforgalom volt, amikor felszálltam, úgyhogy nem votl persze ülőhely, senki nem is adta át, de tudtam, hogy a következő megállónál sokan lepattannak, 1et meg kibírok. Így is történt, letettem a seggemet, nekiálltam hát olvasni. Veszem észre egy hasonszőrű kismama is ugyanúgy jár, mint én. Még egy megálló, melletem lévő ülés felszabadul, beljebb csusszanok, hogy átadjam a helyemet, erre mögülem egy nő megpróbált lecsapni a szabad prédára.
– Ne haragudjon – mondom, – de ott egy kismama.
– Maga akkor miért nem adta át neki a helyét? – Háborodott fel a nő.
– Mert én is kismama vagyok, – vettem el az ölemből a táskámat a nyomaték kedvéért. Erre persze elhúzta onnan a csíkot, a közönség meg nagyon élvezte az előadást.
1 Comment
:))