Megtaláltam Shaunhoz a videót is a főcímzenével. Persze nem az MTVn. Egyébként szerintem a farmert eleve Vic Reeveshez formázták, aki a dalt énekli:

A német verzióban meg, ami már eleve vicces, hiszen Shaun das Scharf hihetetlen hülyén hangzik, még az énekes is megpróbál vicceskedni. Amúgy németesen.

De valamiért ez jobban bejön Babszemnek. Mostanában szereti az embereket is nézegetni, például jelenleg kedvence az Alma együttes klipje a “Ma van a szülinapom”-hoz, együttessel, gyerekekkel tupírozva.

Szombat reggel lázzal ébredt a manó meg orrfolyással. Délelőtt hamar aludt is egyet, igaz alig egy órát, ezért aztán délután már képtelen voltam lefektetni. Meg kicsit kudarcba fullat a tervezett délutáni programom, a másfél órás torna. Vasárnapra már csak az orrfolyás maradt, ezért aztán kétszer is kimenőt engedélyeztem magamnak. Délelőtt vásárolni mentem, délután meg tornára. A láz meg a takony először arra gondoltunk valami vírus, amit a párom hazahozott, aztán, hogy a fog, mert kijött a 16., a jobb alsó szemfog. De ma reggel köhögött még egy kicsit Babszem és az apja is arra panaszkodik, hogy tünetei vannak. Úgyhogy még nincs eldöntve a kérdés.
Egyébként meg a párom gyógyíthatatlan beteg. Pénteken volt gyomortükrözésen és ugye kimondták, amit egy ideje sejtettünk, hogy enyhe refluxa van. Azért volt sokat begyulladva a torka az elmúlt két évben. A refluxot tünetileg lehet kezelni, meggyógyítani nem. Úgyhogy most még szed gyógyszert, aztán meg váltunk az életmódon és a kaján. S többször elmondja naponta, hogy ő gyógyíthatatlan beteg. Micsoda tragédia.

Múlt pénteken korán akartunk kelni, hogy még reggel elmehessünk az Erdérthez a levágott rétegelt lemezekért és OSB lapokért. Előtte este mondtuk is Babszemnek, hogy nyugodtan kelhet korán, mert úgyis kell, hogy én még ott legyek, megkapja a 2 reggelijét tőlem aztán már a nagyival elvan. A gyerek jó fiúhoz mérten 6-kor fel is ébredt, megkajált, aztán mutogatott, hogy menjünk a franciaágyra, apához. Ahogy szoktam, le is tettem lábhoz, mert onnan szokott felmászni és odabújni a párom oldalához. Csakhogy péntek reggel 2-t mászott aztán elterült és bealudt, akárcsak mi, még vagy háromnegyed órát. Úgyhogy nem tudtunk olyan korán menni, mint gondoltuk volna.
Egyébként Babszem a szokások rabja, például reggel is megvan, hogy ébredés és reggeli után odamegy apához, kicsit elvan mellette, aztán rohan és a fél könyvtárát odahordja, hogy olvasson neki a párom. Aztán meg apával együtt kell reggelizni, meg elbúcsúzni tőle stb. Ugyanígy a délutáni rituálék is fontosak: várjuk apát a villamosnál, hazasétálunk, bemegyünk a játszótérre stb. Mindig előre felkészítjük, ha valami eltérés várható a programban. Tegnap például a párom korán elment, mert vitte ugye BBt szervízbe. Babszem még aludt, úgyhogy egész nap mondogatni kellett neki, hogy reggel apa korán elment, de jön majd haza délután. Ma biztos azért kelt fel korábban a szokottnál, nehogy lemaradjon a reggeli apatime-ról. Pedig most nem volt mitől tartania.

Délegyházán már megint sikerült rácsodálkozni a fiamra, hogy milyen nagy. Amilyen ritkán járunk a húgomékhoz, mindig van amit korábban még nem ért el, nem tudott megcsinálni, most meg igen. Plusz ott van Babszemnél 11 hónappal idősebb Eszti, aki mögött most már tényleg csak 2-3 centivel van lemaradva. Nem csoda, hogy a srácot rendszeresen 2-2,5 évesnek nézik. Tegnap azért nem volt olyan felhőtlen az ottani lét, mert a gyerekem még mindig nincs kibékülve az unokatestvérével. Esztike nagyon szeretne vele játszani, ő meg nem hagyja magát, sőt hangosan tiltakozott ha a kislány közeledett hozzá. Az elalvás se ment olyan könnyedén, mint vártam, pedig fáradt volt a fiú. Az ébredése azonban haláli volt. Húgomék hálójába tettünk le egy szivacsot a földre, ott aludt Babszem. Amikor felébredt, kinyitotta az ajtót, megállt, pislogott párat, aztán kirohant a konyhába. Szerintem még félálomban volt, mert amikor mentem utána, akkor még olyan ébredősen/tétován mosolygott rám.

Holnap leadjuk szervízbe BBt, előtte még jól megnéztük a papírjait, kiderült, hogy a zöldkártya is lejárt. Megkérdeztem, a parkolónkat üzemeltető autósnál csinálnak, 20 perc az egész, bejelentkeztem ma reggelre, mert utána Délegyházára ugrunk még ki Babszemmel, ugyanis anyu ott vigyáz a húgom lányaira. Természetesen a zöldkártyacsinálással álmodtam. Legnagyobb félelmem, hogy fogok beállni a műhelybe…

Ma délelőtt a játszótérnél voltunk, amikor észrevettük egymást a postásunkkal, aki csak jött, jött felém. Gondoltam hozott valamit amit személyesen akar átadni. Panaszkodott, hogy miért nem jó a csengőnk, ugyanis a folyosóajtónál lévő sose működött. Mindig lentről szokott felszólni, ha hoz valamit de mint mondta, tegnap már nem volt kedve a 3.-ról lemenni a földszintre, felcsöngetni aztán vissza a 2. emeletre hozzánk. Úgyhogy már akár tegnap is itt lehetett volna, kevesebb mint 2 hét alatt Babszem útlevele. Nagyon komoly rajta.

Végül a hétvégén csak a szekrény lett befejezve, ajtó még mindig nincs a két szoba között. (Pedig beszereztem hozzá mindent:)De most már kibírjuk. Minket nem különösebben izgat a dolog, csak a párom apja volt nagyon odáig, mert ő azért jött fel, hogy aztán dolgozzon, csak hát itt most már kisgyerekre is oda kell figyelni és amikor Babszem alszik akkor maximum a gangon lehet fűrészelni, de sok fűrészelni való nem volt. Vasárnap délután pedig bedobott a gyerek egy közel 3 órás szunyát, ajtót beállítani meg csak a szobában lehet. Úgyhogy ő elég ideges volt, hogy nem fejezik be a hétvégi etapot, de mi csak legyintettünk. Nem hajt a tatár, plusz a gyerekkel szeretne az apja is foglalkozni kicsit, mert jó-jó, hogy nagymamára lehetett bízni egész hétvégén, de Babszem nagyon a szívére tudja venni, ha nem kapja meg a neki járó apatime-ot.