A februári torkos csütörtök féle rossz élmény óta nem jártunk a Zilában. Pedig nyár eleje óta már nézegettük a hirdetéseiket, meg a hatalmas transzparenst a Gergely utcában, hogy megnyitották a látványkonyhával egybekötött kerthelységet (ez utóbbi néven eddig egy 2m széles csíkban elhelyezett 4 asztal funkcionált). Na de ma végre eljutottunk oda, hogy lemeózzuk az újításokat. A vendéglő tehát kibővült, mert megvették a szomszéd házat és udvarát, átalakították az egészet, nagy fedett terasz van, kényelmes székekkel, elég szellős helyekkel. Mivel 4 után mentünk már/még nem voltak sokan, így Babszem, akinek ez már az alvás utáni uzsonna ideje volt, szóval nem számíthattunk sok asztal mellett ülős jelenetre vele kapcsolatban, egész zavartalanul motorozhatott.
Az Orja levesük még mindig kiváló és lemeóztunk két bárányos kaját is, ahol a hús iszonyú finom volt, a köretek összeállításával akadtak problémák. Nálam a krokett nagyon jól sikerült elem volt, viszont a csőben sült karfiolt feledni lehetett. A páromnak meg puliszka jutott és medvehagyma mártás. Ez utóbbit én is kíváncsian vártam, mert idén a gasztroblogokban a medvehagyma volt a tavasz sztárja, de nem ájultam el tőle, valamint a puliszka túl erős volt köretnek. Kivételesen mind a ketten kértünk desszertet is, fagylalt kelyhet meg karamellizált almát fagyival. Az előbbit azért, mert úgy gondoltuk, abból a gyerek is eszik. De Babszem számára a fagyi az tölcsérből nyalandó dolog, ezért a kanállal, tejszínhabbal meg öntettel tálalt variáció teljesen hidegen hagyta. Úgyhogy ő később, amikor sétáltunk megkapta a szokásos 1 gombóc vaníliáját az Óhegy tetején.
Összességében megenyhültünk a Zila iránt, de már nem fogjuk olyan gyakran felkeresni, mint korábban. Ugyanis ahhoz képest, hogy a minőségen olyan sokat nem javítottak, az árak aránytalanul megnőttek.
