Hiátus előtt

Fejemben néha annyira jó posztokat írok, aztán amikor leülök a gép elé nem lesz belőlük semmi. Mert valahogy addigra már nem állnak össze olyan jókká a gondolataim, mint ahogy azt elképzeltem. Ha lenne valami gépezet, amelyik ezeket a fejben komponált dolgokat valahogy megörökítené az utókor számára, szerintem kiderülne, hogy roppant tehetséges és stílusos író vagyok. Persze most szerénytelenség nélkül állíthatom ezt, mert rajtam kívül senki se tudja mi megy a homlokom mögött. De ezzel szoktam vigasztalni magam. Meg nem értett, hallgatott, felismert tehetség vagyok. Csak mindenki elől rejtve. Néha még magam elől is.
Ez onnan is jutott az eszembe, hogy mostanában a párom is mindig mondja: keveset írok, nincs meg a napi rendszeres 1-2 poszt, ne is csodálkozzam, ha senki se szól hozzám de még olvasni se olvas. Mindig van ám kifogásom, miért nem. Kevés az egy gép, más dolgom van, nincs kedvem, képes vagyok valami teljesen haszontalanba belebuzulni órákra ami elveszi a blogolástól az időmet, kedvemet energiámat. Holott persze lehetne Babszemről írogatni, mert mindig csinál valami újat, de azokról úgyis beszámolok szóban az apjának, aztán meg már nincs kedvem megírni (ha megírom megkapom rá, hogy csíra poszt, mert a tartalmát már úgyis ismerte :)).
Most pont idejében vagyok egyébként blogválságban, mert szerdán elutazunk a Balcsira legalább egy hétre (illetve ameddig a 10 napos matrica tart), s Balatonyszerényben úgysincs net, hát majd kigondolhatok sok jó posztot amit sose írok meg. Mert most még az se lesz, hogy viszem a laptopot amin majd készülnek piszkozatok, hiszen a laptopunk halott. Maximum egy füzetet viszek… aztán ha írok is bele legalább sose lesz majd türelmem mindazt bemásolni ide a blogba 🙂

Hasonlók

1 Comment

  1. vannak állandó olvasóid:) a válság majd elmúlik és lesz majd kedved, időd, lehetőséged mindenről írni, de ha mégsem, dobj fel egy Babszem képet, attól én mindig elolvadok! Jó Balcsizást!