A harmadik

Tegnap megbeszéltük, hogy ma reggel már úgy megyünk, hogy ott érjen minket a reggeli is, ami 8-kor van. Mi oda is értünk 8 óra 5 percre, de késtünk. Mert igazából a reggeli tálalása előtt, szóval úgy háromnegyedre kellett volna ott lennünk. Mondjuk még nem nagyon zavartunk meg semmit, de erre anno intettek, hogy ha háromnegyed 8-ig nem érünk oda akkor menjünk inkább fél 9-re és reggeliztessük meg a gyereket, ne rondítsunk bele a kopogással jövés-menéssel a többi kissrác életébe. Csak azt hittem,lévén most még az elején vagyunk, hogy 8 után hozzák majd a kaját.
Amúgy így is nehéz volt odaérnünk, előtte még törtük azon is a fejünket, hogyan fogjuk felébreszteni Babszemet, ha nem kel fel úgy 7-ig, mert még sose kellett ilyet tennünk. De aztán a kérdés megoldódott, mert 7 előtt öt perccel kikiáltott a szobájából.
Ahogy várható volt, a reggeliből a kávét ugyan megitta, de a kenyeret csak megnyalogatta, akárcsak a szalámit meg a paprikát-paradicsomot. Tízórait már vén rókaként két pohárral megitta és most sokkal tovább bírta kinn az udvaron is a játékot. Még a tízórai előtt volt egy kis sírás, meg menni akarás, de aztán megnyugodott és a szabadban egész jól eljátszott. Már egész sokat figyelt a gondozónőjére, voltak játékok, amit inkább vele, mint velem akart kipróbálni (például a mérleghintát). Úgyhogy maradtunk ebédig. A főzeléket megette, tudtam, hogy azzal nem lesz gond, a gyümölcsöt már nem. Közben meg persze szaladt pár kört, mert otthon etetőszékből ugye kaja közben nincs kiszállás, ezt most jól be kellett pótolni. Mire végeztünk eléggé el volt fáradva, lehet, ha maradt volna aludni ő is simán befekszik a felállított kiságyba és alszik.
Holnap is délig leszünk és már megpróbálom hosszabb időre is magára hagyni.

Hasonlók