60, születésnap

Pont szombatra egyébként volt még egy meghívásunk, Főnéni látta vendégül az egész hadosztályt a kis házikójában a Dunakanyarban. Ahogy elnéztem a képeket, ott sütött a nap és mindenki pólóban volt. Miklósfán esett az eső előző nap és nem volt valami nagy meleg*. Bár szerencsére maga a buli lenn volt egy völgyben, ahol nem fújt a szél, sőt a folyamatosan égő tábortűz, ahol finomabbnál finomabb kajákat csináltak keresztanyám gyerekei egész meleget biztosított. A párom megállapította, hogy családunkban is vannak fura szerzetek, de azért összeszámoltuk, hogy akikre gondolt, azoknak 80%-a nem vérrokon, a nagybátyámat meg már megszoktuk olyannak, amilyen.
Egyébként 32-en voltunk (ha jól számoltam), ebből 10 fő gyerek volt, akik “kamikaze motoroztak”  a dombtetőről, meg sárlabdátak gyúrtak, bokrokban bújdostak és fát ültettek az erdőben, valamint a vakondtúrásokban homokoztak. Felvettem videóra Láthatatlan unokatesóm lányát, amint 10 hónaposan, másfél foggal csevapcsicsát rágcsál, hogy majd oktatófilmként néha levetítsem Babszemnek. Aki egyébként sokat ivott (a gyerekpezsgő határozottan bejött neki, bár a harmadát inkább beöntötte a kapucnijába, de ez családi vonás, nagybátyám káposztával a zsebében tért haza oviból annó, mert azt nem szerette), meg körbemászkálva minden asztalról leeszegetett valamit (mint egy selejt Hófehérke belenyalt a sült zöldségektől kezdve a görög salátáig mindenbe).
Itt a menedékháznál van, ő azért óvatosabban jött le a motorral a dombtetőről, bár addigra már mindegy volt, mert tiszta sár volt a ruhája (vittem váltást de azt az utolsó pillanatig visszatartottam, ez a pillanat meg a pezsgőzés után jött el), mert korábban az erdőben sárban dagonyázott.

*péntek este a legnagyobb viharban értünk Zalába, nappali világosságot adtak a fél percenként cikázó villámok az M7-es új szakaszának, így kicsit tovább tartott az út, mert nem repesztettünk, de legalább a szél nem fújt.

Hasonlók