Tegnap délután séta alatt kaptam belőle egy adagot. Babszemnek semmi se volt jó, nem akart semerre menni, se gyalog, se a babakocsiban. Egy ponton leguggolt a közeli pékség fala mellett és onnan nem volt hajlandó tovább jönni, csak támasztotta a sárga vakolatot. Aztán végül sikerült hazahozni, átöltöztetni, majd elmentünk motorozni és utána már minden rendben volt.
A párom szerint azért volt rossz, s nem fogadott szót, mert csak uzsonna után mentem érte a bölcsibe. S bár megbeszéltük vele, hogy most már eddig marad, azért ő titkon arra számított, hogy alvás után ott leszek. Pedig semmi baj nem volt vele, a gondozónő szerint, sőt nagyon ügyesen tök egyedül ette meg az ebédet. De hát vasárnap este egy kanállal a kezében aludt el, nem lehetett tőle elvenni, s még altatás közben is néha úgy csinált vele, mintha enne. Szóval nagyon gyorsan megtanulta az önálló evést. Na szóval mivel én nem teljesítettem az ő kívánságát, ő se teljesítette az enyémet. Ez lehetett a hiszti mögötti indok.
Vagy a hidegfront.
