Több szinten is el van rontva a gyerek, vagy elkényeztetve, kinek melyik kifejezés tetszik jobban, lehet választani. Az elmúlt hetekben például felütötte fejét a szülők közt alvás jelensége. Eddig ettől teljesen mentes volt az életünk, leszámítva néhány nagyon korai napot közös történelmünk kezdetén, amikor reggeli után még együtt lustálkodtam Babszemmel az ágyban. Amióta azonban bölcsis lett, szinte majdnem minden hajnalban nálunk köt ki. Ettől mi hol jobban, hol rosszabbul alszunk. Biztos azért, mert közel akar hozzánk lenni, hisz napközben nem találkozunk sokat. Na meg most, hogy nincs fűtés én is nyugodtabb vagyok, ha végül köztünk van, mert ellenőrizni tudom, mennyire rúgja le a takaróját. Tegnap éjjel azonban már éjfél körül nálunk kötött ki, képtelen voltam visszatenni az ágyába, olyankor mindig felébredt. Bezzeg a mi lepedőnkönt letette a fejét és aludt. De most legalább rendes volt, szép nyugodtan aludt, jutott hely nekem is meg az apjának is.
Most azt mondogatjuk neki, hogy amint megjön a fűtés vége lesz a jó világnak, visszatérhet az ágyába. Kíváncsi vagyok, hogy fog ez a gyakorlatban megvalósulni.
