Fokozódunk

Ma reggel megint csak fogta magát a gyerek és besétált a csoportba, mindenféle hosszasabb könnyes búcsú, ölelgetés nélkül. Kapott két puszit tőlem meg az apjától is, aztán még könnyes szemekkel de bement. Mire kiléptünk az ajtón, már hangja se volt. Délután megint csak annyit mondtak, hogy jó kedve volt, kivéve amikor jött a doktor néni státuszt felmérni náluk. Na az nem tetszett neki. Mondtam, hogy hát igen, az orvosokkal nincs jóban, s mivel erről előre nem tudtunk, nem tudtam felkészíteni rá se őt, se a gondozónőket Babszem viselkedésére. Délután aztán teljesen jól megoldottuk a heti bevásárlást is kettesben. Felvettük az autót, elmenetünk a Spárba, majd felcipeltük a cuccokat, Babszem hozhatta a WC papírt, letettük a kocsit, aztán sétáltunk, motoroztunk pár kört a ház körül. Ma nem akart a játszótérre menni, mert túl sokan voltak. De tényleg, szinte mozdulni se lehetett. Úgy látszik, mindenki igyekszik kihasználni még ezeket a kellemes őszi délutánokat.
Bent meg körvonalazódnak a dolgok, a munkák és feltérképezem a körzet kajáldáit. A Roosevelt téri önkiszolgáló ami egy éve nyílhatott máris nagyon tetszett. Oda még feltétlen visszamegyek. Többször nekifogtam, hogy kitanulom a szipi-szupi sokfunkciós nyomtató-fax-fénymásoló-scanner gépek közül legalább az egyiket, de hiába csináltam lépésről lépésre végig azt, amit a használati útmutatóban írnak, csak nem sikerült bescannelnem amit akartam. Úgyhogy hagytam a fenébe.

Hasonlók