Nyugodjon békében

Antibaby naplójában láttam meg, hogy elment Albert Györgyi, s ő annyira megfogta azt, amit én is érzek.

“Tényleg egy hat éves gyerek vagyok, aki hisz a tündérmesékben, és őszintén remélte, hogy ez az egész sztori egyszer majd jó véget ér.
Nem meglepő, ami történt, de nagyon szomorú. Sajnálom.

Ide illik igazán: Nyugodjon békében! “

Amikor először tűnt fel a köztudatomban én pont nem abba a táborba tartoztam, aki fújolta, mert kivételezett élete volt és kiválóan beszélt angolul és tudta, hogy ki kicsoda az első nálunk is közvetített Oscaron. Ráadásul úgy beszélt angolul ahogy én is mindig szerettem volna. Arra gondoltam, hogy igen, én is ilyen nő akarok lenni.
Közben elszaladtak az évek és ő annyi minden mást csinált, a magánélete meg és az elmúlt hetek amiket fél szemmel olvastam a szerepléseiről (mekkora előny, ha az embernek nincs tévéje) … annyira nem érdekeltek. Szintén bíztam abban, hogy mint már olyan sokszor majd összeszedi magát és megint csinál valami fantasztikusat, mint korábban jó párszor. Ez a bravúr most már elmarad.