Ugráljunk, mint a verebek

Vasárnap Délegyházán voltunk, Dóri 7. szülinapját tartottuk szűk családi körben. Szombaton húgomék lezavarták a gyerekbulit, úgyhogy mi csak ebédre mentünk és anyuék voltak még ott rajtunk kívül. Meg a buli meglepetése egy trambulin, amiből Dórit ki se lehetett robbantani. Miután megtudtuk, hogy felnőttek is használhatják, sőt apu már szombaton ki is próbálta én is bemásztam és jót ugráltam benne. Többször is. Ebéd után főleg azért, hogy a tiramisus torta (ami ma nagy sikert aratott benn a gyárban) ne nyomja a lelkiismeretemet meg a hasamat.
Egyébként nem először ugráltam szét kis híján egy harisnyát. Még bébisintér koromban angliában voltunk egy szülinapon, ahol ugráló várat béreltek egész hétvégére a gyerekeknek és azon a címen, hogy a 2-5 évesek mellé kell egy felügyelő az egész délutánt benn töltöttem és 2 pár harisnyám bánta az akciót. Azóta ezek a gyerekek rendesen felnőttek, Facebook-on lehet követni, melyik este hol buliznak.
Babszem egyébként magát a trambulint annyira nem élvezte, de bejött párszor az tetszett neki, hogy én körbeugráltam, alatta meg mozgott a föld. De főleg az volt kellemes meglepetés, hogy játszottak az Esztivel. Nem volt veszekedés, sőt bementek a lányszobába és elvoltak szép csendben, míg mi befejeztük az ebédet. Persze nem igazán egymással játszottak, csak egymás mellett, de ahhoz képest, hogy a nyáron még a fiamnak kellett vagy másfél nap, míg hozzászokott az Esztihez, most meg azonnal jóban voltak.Ez hatalmas fejlődés. Mit tesz ugye a bölcsi meg a szocializáció.

Hasonlók