Reggelenként még mindig többnyire mi vagyunk az utolsók akik beadjuk a csemetét a csoportba. Ennek megfelelően kb. én vagyok az utolsó aki érte is megy Babszemnek. Háromnegyed 4 és 4 között szoktam odaérni és akkor már a kicsikkel vannak összevonva, s ritkán van ott másik csemete az ő csoportjából. Néha kényelmetlenül érzem emiatt magam, pedig nem néznek rám csúnyán, csak látom, utána pár perccel milyen vidáman lép le öltözni a mi gondozónőnk. Holott ilyenkor ő is 9-re vagy 10-re jár. Nem is értem, mások hogy csinálják, ha dolgoznak, előbb viszik haza a csemetét. Persze vannak nagymamák, bébiszitterek és apukák is, akik esetleg váltanak. Kíváncsi vagyok, nálunk jövő kedden lesz először, hogy a párom egyedül megy majd Babszemért.
Reggel még mindig együtt visszük. Míg én elpakolom a gyerek ruháit (kinti, benti, hazamenős, a kimosottak visszatétele a szekrénybe stb.), leparkolom a babakocsit (ó igen, 4 percnyire lakva, csak ezzel tudjuk tartani a szintidőnket, mert hiába minden nem szokott sikerülni, hogy 3/4 8 előtt útra keljünk:), addig az apja átöltözteti (mostanában azért leredukáltam, hogy csak cipőt kelljen cserélni mert eleve abban a nadrágban viszem, ami a benti játszósa). Minap megjegyezte Enikő anyukája (akivel együtt kezdtük a beszoktatást), hogy „Én még nem láttam pasit ilyen gyorsan gyereket átöltöztetni”. Ma megláthattam, miért. A férje jött kislányukért, aki apával aztán mindent eljátszott, mire sikerült legalább feltenni a pelenkázóra. S mire egy cipőt levettek, a gyerek már az ablakban mászkált öltözködés helyett. Nem vártam meg a végeredményt, de gondolom előbb utóbb azért hazajutottak. Ja nálunk persze az öltözés közbeni haccacárét nekem tartogatja Babszem.
