Már hétvége óta mondogattuk Babszemnek, hogy kedden majd nem anya, hanem apa megy érte a bölcsibe. Ugyanis pont összejött, hogy délelőtt kéményseprőre kellett várni (8 és 12 között, ami ugye lehet 8 után 5 perccel vagy éppen 12 előtt 5-tel), délután meg a féléves rendes munkamegbeszélés várt a gyárban is. Úgyhogy megbeszéltem benn, hogy inkább később megyek, de ott tudok lenni végig bármennyi mondanivalója is lesz főnéninek. Reggel bölcsibe leadás után siettem haza, legalább elmosogattam, mostam meg takarítgattam kicsit, aztán mentem dolgozni, többször is felhívva a párom figyelmét arra, hogy a gyerekről ne feledkezzen meg. Persze nem tette, sőt előbb odaért mint én.
Azt mondta, hogy bár örült neki Babszem, azért láthatólag engem várt és később mikor sétáltak meg motoroztak néha spontán elpityeredett, mert hirtelen eszébe juthatott, hogy nem vagyok ott vele.
Ehhez képest mérsékelten volt lelkes mikor beértem őket a parkban ahol játszottak és az est további részében se nagyon foglalkozott velem. Otthon is az kellett neki, hogy az apja hordozza a seggét és foglalkozzon vele.
3 Comments
szerintem morci volt rád, azért hanyagolt.
“truccolt” ahogy anyám mondaná…
ma nem mentem 7re dolgozni, B. tipusu lányom mellém bujt hajnalban, imádlak, szusszantotta és elaludt. 6 órában akarok dolgozni! erre akarok ébredni!
én is 6 órában akartam, de nem tudtak adni olyat.
most tücsök vagyok, aki nyáron hegedül-> a végkielégítésből még pár hónapig húzom, aztán reméljük lesz valami.