Délelőtt a séta előtt már kiraktam a csemetét a folyosóra, olyankor jól befutkározza a terepet, míg én az utolsó dolgot is összeszedem, meg felveszem a cipőmet. Ma azonban nem ment távolabb a mi részünknél, hallottam, hogy csak a közelben sertepertél. Meg sűrűn felbukkant az ajtóban és benézett hozzám is. Jól tippeltem, kint volt a szomszéd néni, azért nem mert túl messzi menni. Ráadásul az öreglány beszélgetést kezdeményezett velem! Persze az éppen lecserélt bejárati zárról, meg hogy vajon ezért külön kell-e majd fizetnünk. Közben Babszem ott téblábolt és kiáltozott, hogy menjünk már. Nénit persze nem lehet lelőni, hiába akartam szabadulni tőle, ő mindig hosszasan tud beszélni. A végén még gratulált nekem, hogy milyen sokat fogytam.
Biztos békülni akar.