Takaró

Szombaton kistafírungoztuk a gyereket, vettünk neki nagy paplant meg huzatot hozzá. Úgy döntöttünk, hogy bár van neki gyerekméretű takarója is (90×120) de azt mindig lerúgja, átugorjuk a 135cmes méretet és máris felnőttet kap (150×200), ami ugyan talán nehezen fér be az ágyába, de tuti nem fogja letornászni magáról. Teljesen be volt lelkesülve, hogy kap "papant", s amikor hazahoztuk és kicsomagoltuk, egész este azon fetrengett. Első éjszaka ugyan még melegnek bizonyult neki, hát levettem róla, de másnap reggel vonszolta továbbra is magával. Sőt a paplannak is oda kellett feküdnie az ágyra, hogy nézhesse a Törpapát. 

Az esti pizsamájával vagyok gondban, nálunk ugyanis vagy nagyon meleg van, ha egész napra hagyjuk a fűtést, vagy hideg. Eddig mindig úgy öltöztettem, hogy body+pizsama+zokni (vagy ha kezes-lábas akkor az utóbbi elmaradt), s ha még be is takartam valamivel abban vagy melege volt, vagy lerúgta. Tegnap aztán nagy merészen, párom kapacitására egy hosszú ujjú bodyt kapott csak, meg az új paplanját és csodák csodája, nem volt melege, nem rúgta le a takarót és ki se hűlt. Azért ma este egy pizsamanadrágot még adok rá, ugyanis bennem is munkál az anyák két nagy félelme: 

  1. éhenhal a gyerek
  2. megfagy a gyerek

Ennek megfelelően félek mindig, hogy nem eszik eleget (ha éppen finnyásabb napjai vannak) és adok rá még egy pulcsit, bár szívem mélyén érzem, hogy elég már az is, ami rajta van.

 

Hasonlók

Ehh

1 Comment

  1. 🙂 nagy tanulságot mondott anno a sógornőm: még a koraszülött is bekuszik a lámpa alá, ha fázik… 🙂