Mivel az ember nyáron váltott munkahelyet, épp hogy csak a tengerparton voltunk együtt nyaralni a családdal, amúgy hosszú hétvégéket meg a két ünnep közöttet töltöttük együtt. Elhatároztuk, hogy tavasz elején majd elmegyünk valami wellnesbe. De nem csak hétvégére, hanem egy egész hétre. Legalábbis vasárnaptól-péntekig, valami kedvezményes csomaggal, ha lehet olyan helyre ahol még nem igazán vagyunk ismerősök. Így esett a választás Sopronra. Holnap tehát utazunk oda egy kisebb szállodába, ahol nem is a wellnessre van kihegyezve az egész. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a Babszemnek. Egyelőre be van sózva, mondogatja, hogy megyünk Sopronba. Autópályán, gyorsan. Igaz, amikor bejelentettem a bölcsiben, hogy jövő héten elutazunk, ő azonnal hozzáfűzte: "Elutazunk, Krisztihez, repülővel". De mindig el kell neki magyarázni, hogy bár a stockholmi út tervbe van véve a keresztszülőkhöz, arra majd csak nyáron kerül sor.
Babszem egyébként nem fogja épp a legszebb formáját hozni, ma délután ugyanis homlokkal-orral-állal levette a sétálóutcát. Beakadt a motorja kereke az egyik kockakőbe, amikor gyorsan próbált fordulni, s lerepült a motorról, s arccal fogta fel az esést. Szerencsére komolyabb baj nem történt, csak horzsolások (meg púp a homlokán – amit már a mama megtanított neki), amik nem is véreztek. Ráadásul nagyon férfi a szentem, mert bár mér folytak a könnyei, azt mondogatta, hogy "Kazi nem sír, nem kell sírni". De azért kapott a szülői gárdától jó pár gyógyítópuszit, aztán meg kókuszos sütit.