Alagút

Szombaton ügyeletes voltam, így a fiúk kettesben maradtak otthon. Semmi gond nem volt, viszont délután amikor már együtt mentünk sétálni most én kaptam meg a hisztit, hogy nem töltjük együtt a hétvége mindkét napját. 

Vasárnapra már nagyjából normalizálódott a helyzet, bár az éjszakák a hétköznapokhoz képest rosszabbak voltak, felébredt Babszem és még közénk is feküdt. Persze ezt is megmagyaráztuk azzal, hogy egész héten kimaradt neki a szülők melletti ébredés, hát hétvégén bepótolta.

Vasárnap Babszemmel meglátogattuk Láthatatlan Unokatestvéreméket, akik azóta hogy nálunk jártunk utoljára elköltöztek, meg van egy újabb két hónapos kislányuk is. Úgyhogy már három gyerek van otthon egész nap, mert a négy éves nagyfiú majd csak ősszel megy óvodába. De az unokatesóm nem az az aggódós fajta, nagyon nyugis, lazán szoptatta a lányát aki novemberben volt 1 éves végig a terhessége alatt és most is két gyereket lát el anyatejjel, hatalmas adag süteményt sütött, gyártja a kenyereket és még egy akváriumot is beújítottak, de nem ám kicsit 3 hallal, hanem egy nagyot jó sokkal. Babszemnek nagyon tetszett, sokat nézegette. Eleinte nem is akart eljönni, mert apa otthon maradt (hogy megsüsse a finom kenyerét, meg kipihenje a szombatot, amit a gyerekével töltött), meg egyébként is inkább motorozott volna.De aztán megígértem, hogy hazafelé a parkolóból motorral jövünk, s a sok gyerek és játék mellett ő is feloldódott, alig akart hazajönni és mindenkinek adott puszit búcsúzóul. Egyébként a másfél évvel idősebb unokatestvér (nem tudom, ide számolandó-e a harmad fok, mindenesetre egyszerűbb így hívni) csak 6 centivel magasabb a fiamnál. Egyidősnek tűntek méretre.

Valamint megbizonyosodott, hogy császárral született Babszem nem fél az alagutaktól, ugyanis szinte beköltözött az IKEÁs Spejába, oda-vissza mászkált benne, majd hagyta, hogy abban húzza őt körbe az unokatesó.

 

 

Hasonlók