Most hogy tél után a nyár jött, mikor megyek a gyerekért a bölcsibe még koránt sincs vége a napnak. Eddig is kellett motorozni, de most már megvan, hogy hova és miért. Cukrászdába, fagyizni. Ezt a múlt héten a nagyival is eljátszotta, úgyhogy most már egész ügyesen nyalja az egy szem gombócát, ami eddig vanília volt, de miután tegnap meg tegnapelőtt belekóstolt az én csokivariációimba is (mon cherry meg Mozart fantázianév) ma már "barda" fagyit kért. S meg is ette. Ugyan utána el kellett mennünk a Patakyba megmosakodni és még este is találtam fagyi pöttyöket a bőrén (pólón keresztül kapta), de nagyon élvezte az egészet.
Ma ráadásul újítottunk. Elmentünk az Óhegyre, kihasználva, hogy bevásárlás miatt elővettem a kocsit, nem kellett magunknak megtenni a hosszú utat. Először ott akartunk fagyizni, de még nem volt nyitva a csősztorony. Motorozás közben pedig a gyerek talált egy nagy óvodás korú triót, akikhez megpróbált csatlakozni, amint játszottak. Ez kimerült abban persze, hogy körülöttük keringett, utánozta őket meg néha kiabált nekik, aztán már önállóan próbálta csinálni amit a nagyfiúk.
Ez az élmény annyira vele maradt, hogy esti mesének is ezt követelte többször. Aztán amikor mondtam neki, hogy most már aludjon, közölte, hogy Nem! felemelte a kezét és horkolni kezdett.
Illusztráció az utolsó falat fagyi után (telefonnal készített kép):
