Szombaton komoly expedíciót indítottunk Tiszavasváriban: rövidnadrágot találni a fiúknak, nekem meg valami pólót. Babszem le se tagadhatná, hogy apja fia, elég hamar megunta az egyik helyről a másikra való mászkálást, esetleg sokkal jobban élvezte, hogy a lottózó ablakából nézelődhetett. Aztán volt olyan turkáló, ahova be se jöttek velünk (anyósjelölttel képviseltük a női frontot), pedig az már az utolsó előtti bolt volt. Amikor kijöttünk, nem is találtuk őket, gondoltuk, hogy visszamentek a kocsihoz, esetleg a parkoló melletti játszótéren majd összefutunk, de mi azért még az utolsónak kiszemelt üzletbe benézünk.

Aztán megláttam az embereimet, a kisebbik egy rózsával a kezében szaladt felém. Át is adta, kaptam puszit, megköszöntem neki is, meg az apjának is, aki közölte, az egész Babszem ötlete volt. Bement a virágboltba, mondta, hogy anyának szeretne venni virágot. Mondjuk a kiválasztást meg a fizetést az apjára hagyta. 

Meghatódás on.