Amikor legutóbb elmentünk moziba, Babszemnek is meg kellett ígérni, hogy elvisszük majd őt is. Úgyhogy a Pünkösd hétvége utolsó programjának ezt találtuk ki. A mozi amúgy is teljesen lázban tartotta még a múlt hét elején, amikor hétfőn az Arénában jártunk oda is felvittem, megmutattam neki, hogy néz ki egy multiplex. Azt gondoltam, hogy majd alig győzök válogatni a gyereknapos hosszú hétvége filmkínálatából, hogy mit is nézzünk meg Babszemmel. Ahogy azt Móricka képzeli. Hol is élek?

Mindenütt a Szörnyek az Űrlények ellen-t játszották, egyedül a Kossuthban volt még másik 2 film is 10 órás vetítéssel, a Kutyaszálló meg a Volt. Akkor oda megyünk, döntöttük el, ráadásul vonattal, mert tőlünk még mindig az a leggyorsabb, 10 perc alatt a Nyugatinál van az ember. Úgyhogy megvolt Babszem első vonatozása is. A mozi eleinte lenyűgözte, kicsit ugyan nehezményezte, hogy sokat kellett sorban állni jegyért, mert így délelőttönként 1 pénztár üzemelt ami egyben a büfé pénztára is volt, s bizony másoknak is az jutott eszébe, hogy délelőtt moziba viszik a gyereküket. Eleinte teljes áhítattal ült az apja ölébe és nézte a reklámokat, a filmet, még jó hogy volt előtte egy rövid animációs film a Verdákból, mert aztán úgy 25 perc után lekéretőzött és felfedezőútra indult. Előrelátóan sor szélére kértünk jegyet, így nem különösebben zavart senkit, hogy fel és alá rohangászott a gyerek a lépcsőkön, mert nagyon tetszettek neki a jelzőfények, aztán néha lement a vászon elé is, az első vagy második sorba ült be. Mire rájött, hogyan tudnak felmenni a színpadra is, azért már figyeltük és azt nem engedtük. De még így is egész jól bírta, 57-kor jöttünk ki a teremből. Utána persze még vissza akart menni, de megegyeztünk, hogy a moziban végig kell nézni a filmet, ami lássuk be, neki még nem megy. De most már tudja, hogy mi hova szoktunk járni.