Gyorsan utána néztem, hogy jól emlékszem-e, tényleg nem voltam még jelölve Goldenblogra, s bár annak idején még a blogtéren Murci első kezdeményezése, a felvágunk lett jelölve, aminek én is tagja voltam, de csak a saját munkámat még sose értékelték.
Na és most már megértem ám, hogy az Oscar jelöltek miért mondják, már a jelölés is sokat jelent nekik. Eddig úgy gondoltam ez csak PR szöveg, mert a lényeg a győzelem. Elvégre a többi nevet úgyis elfelejti az ember (csak filmek trailerjeinél írogatják ki, hogy játszik benne az Oscar jelölt Will Smith pl.). Na meg én az a fajta vagyok, aki különösebben nem szereti, ha ünneplik, viszont tud azon duzzogni, ha úgy érzi, méltánytalanul mellőzik. Viszont ha rámszakad valami nagy figyelem akkor meg végtelenül megijedek és visszamennék a csigaházba azonnal. Szóval ez így most pont jó a lelkemnek.
Mennyit keseregtem azon, hogy a csak olvasmányélményeimről szóló blogomon nem pezseg annyira az élet, mint másokén, de a koncepciót meg nem akartam feladni, hát maradt az olvasónapló 500 bejegyzés és 6 év után a régi. Mint valami régi kollega, aki szakmailag elismert és az alapokat nagyon tudja, lehet rá számítani, megteszi ami a dolga, ha komoly kérdés van, hozzá fordul az ember, de mikor villogni kell, mikor pörgés van, mikor PR akkor ő szorul a háttérbe mert a fiatalabbak, gyorsabbak és egzotikusabbak előrébb törnek a reflektorfényben.
A mostani Goldenblognál viszont nem csak jelöltek, több ezer blog között de benn vagyok az utolsó 100-ban ami nem is csak könyves, hanem általánosan kulturális blog, szóval kemény mezőny, s igazából 3x is rajta vagyok mert még két “közösségi kulturális” blog szekerét is tolom néha (Mitolvas és Evocatio). Szóval megvan az elismerés és ha nagy ünnepség meg reflektrofény a végén nem is lesz, remélem valami díjátadóra és ingyen szendvicsre-piára el tudok menni 🙂
Önfényeztem. Ez jól esett.