Babszemnek nem tartott sokáig rájönni, hogy is működik a számolás. Csak a tizes helyiértékűeket kérdi meg, a többit végigmondja (harmincegy harminckettő stb. legutóbb már a nyolcvan felett jártunk). Tegnap este:
– Sok van egy, sok van kettő, sok van három sok van négy, sok van öt, sok van hat, sok van hét, sok van nyolc, sok van kilenc. Sok van után mi jön, anya?
Ma a pékségben:
– Szia! – köszön az eladó.
– Szia – válaszol Babszem. – Te mit csinálsz?
– Dolgozom, sajnos.
– Ez szomorú.