Anyja se

Eljött az az idő, amikor Zsebi állandóan dumál, de legtöbbször az anyja se érti a szavát, annyira katyvasz, ahogy a mássalhangzókat kiejti. Próbáltam valami szabályrendszert megérteni ezzel kapcsolatban, de elég random használja a hangokat, főleg a h a joker, azt bárhova be tudja illeszteni. A hosszú monológokból néha minden második szót értek csak meg, úgyhogy előfordul, simán csak bólogatok, hogy Oké, rendben, szerintem is, okos vagy meg ezek variációival szúrom ki a szemét. Azért van, amikor átlát a trükkön és addig ismétli a mondandóját, amíg meg nem értem.

Mondogat mondókákat és verseket is, ezeket is azért csak úgy lehet érteni, ha az ember tudja, hogy éppen az Antanténusz, vagy a Kacsa-úsztató van műsoron. Ez utóbbit a hétvégén skype-on a nagyszülőknek is előadta. Szerencsére ott volt mellette a tolmács, Babszem aki utána elmondta érthetően és még az r betűkre is külön odafigyelt.

Continue Reading

Ez mi?

A két éves státuszon megkérdezték ugye, hogy Zsebi mennyire beszél, mondtam, hogy ismétel és néha már 2 szót is összefűz, de ezt még nem igazán lehet mondatalkotásnak nevezni. Azóta azonban tényleg szárnyakat kapott. Nem csak ismétel, de önállóan is mond ki szavakat, amiket előtte még nem hallottam a szájából és nem is ejtegettem ki előtte direkt olyan céllal, hogy megtanulja, például egyedül mondta a zoknira, hogy „lyukas”.  Még mindig vannak aranyos betűkeverései mint például az, hogy a cipő az picő.

Aztán arra a kérdésre is negatívan válaszolhattam, hogy felteszi-e az univerzális kérdést, hogy Mi ez? erre szó szerint még mindig nem lenne a válasz, ugyanis azt kérdezgeti mindenre, hogy „Ez mi?” Az Add ide, Hagyjál békén, Kazi gyere és hasonlók is nagyon mennek ám.

Ez a balatoni nyaralás a sok unokatestvérrel, akik ugye mind idősebbek nála, hatalmas lökést ad Zsebinek. Állandóan megy a nagyok után, velük akar játszani. A délutáni alvás az, amit elég nehéz beadni neki, mert a többiek közül senki se fekszik már le, úgyhogy volt már néhány nap, amikor ez elmaradt, mert mindig volt valami izgalmasabb, ami jobban érdekelte, mint a pihenés. De most már kétszer is a papa el tudta altatni, csont (és táp) nélkül. Ráadásul másodszorra már ebéd után simán elment a hátsó szobába a papával, befeküdt mellé az ágyra és 5 perc múlva már aludt is.

Continue Reading

Mesék

Mostanában Babszem természetesen újból elővette a vonatos meséket. Ugyan esténként Anna és Peti meg Gergőt kell neki olvasni*, de ismét néz a monitoron Thomast meg Chuggingtont, na meg fényképeket a vonatos kirándulásokról. Kinn van a számítógép asztalán a 3 ikon, amik a megfelelő képekhez mutatnak: Vasútmodell kiállítás, Közlekedési Múzeum, Vasúttörténeti Park. Végigkattogtatja őket és közben mesél hozzá, hogy milyen vonatok voltak, hol mentek és milyenek, meg mit csináltak közben és ő felmászott rájuk, megnézte, tekergette a terepasztal fogantyúját stb.

Plusz szösszenetek az elmúlt hétről:

Anya mesélj arról, amikor még szárnyad volt. – egyik esti fürdésnél, egy olyan nap után, amikor olvastunk Mazsolát.

Majd ha lesz kistestvérem, megmutatom neki, hova kell kattintania. –  Kistestvérét egyébként Gergőkének fogják hívni, és majd egy ágyban fognak aludni, a kistestvér a falnál, a felragasztott vonatos és Volvo buszos képek alatt, ő meg a csúszda felé fog aludni a Lego vonatok mellett.

 

*Ezek legalább rövidek, így lehet mennyiségre menni 3-4 mese apától 1-2 anyától aztán még villanyoltás után végigmondani Aprajafalva lakóit, meg a napi eseményeket, pár verset stb.

Continue Reading

Babszem-száj

Babszemnek nem tartott sokáig rájönni, hogy is működik a számolás. Csak a tizes helyiértékűeket kérdi meg, a többit végigmondja (harmincegy harminckettő stb. legutóbb már a nyolcvan felett jártunk). Tegnap este:

– Sok van egy, sok van kettő, sok van három sok van négy, sok van öt, sok van hat, sok van hét, sok van nyolc, sok van kilenc. Sok van után mi jön, anya?

Ma a pékségben:

– Szia! – köszön az eladó.
– Szia – válaszol Babszem. – Te mit csinálsz?
– Dolgozom, sajnos.
– Ez szomorú.

Continue Reading

Narratíva

Mivel gyermekünk meglehetősen olvasott, úgy gondolja, hogy leginkább azzal lehet kifejezni az érzelmeket, miközben beszélünk, ha a hangsúly mellett, amit a könyvek ugye nem ábrázolnak, meg is magyarázzuk a hangulatunkat.

Úgyhogy rendszeresen szokott olyanokat mondani, miután kiejt valamit, hogy:

– Harsogta

– Motyogta

– Kiáltotta lelkesen

– Pöfögte vidáman

Legutóbb amikor nem akart beszélni a nagymamával azt mondta:

“Nem akarok többet beszélni a nagyival dohogta.”

Continue Reading

Mielőtt elfelejtjük

Újabb Babszem szösszenet a saját kis szótárából: kettedik nap.

Még Tiszavasváriban az egyik altatás során, amikor már mesén túl voltunk és mindenki úgy csinált mintha aludna (én feküdtem a gyerek mellett, az apja meg csukott szemmel ült), Babszem felmászott mellé, odahajolt a füléhez és belesuttogta:

“Apa, a lelkiismeret hangja szól hozzád!”

Continue Reading

Kis szösszenetek

A párom szerint nem szabad mindig kijavítani, ha Babszem valami olyasmit mond, amit nem szoktunk. Mert sokkal innovatívabb mint mi vagyunk és a saját gyermeki tudatát tükrözik ezek a szóösszetételek, gondolati kapcsok meg egyébként is olyan aranyos.

Például esténként, lefekvéskor amikor végigzongorázunk pár dolgot, akkor mostanában orvosost is csinálunk, ő a zseblámpával megnézi a torkomat, fülemet, szememet (oda nem világít, csak lehúzza:), meg a lábamat, aztán én jövök. “Megnézem a következő lábadat” mondja a másik lábad helyett.

Lugosító berendezésünk tisztítás előtt azzal jelez, hogy villog rajta a kék lámpácska. “Mikrobi pislog” szokta rá felhívni a figyelmünket Babszem (Mikrobi nevet a gépnek amúgy Cica adta, mert szerinte arra hasonlít, és bizony azóta is alkalmazzuk)

Continue Reading

Udvarias

Tegnap visszatért a bölcsődébe Babszem gondozónője aki vagy fél évig betegszabin volt porckorong sérv miatt. A kisfiam nem volt túlzottan meghatva tőle, pedig annak idején nagyon jól kijöttek, de hát neki azért sok idő telt el tavasz óta. Mindenesetre a gondozónő határozottan meglepődve mesélte nekem, hogy mennyit fejlődött Babszem, milyen szépen választékosan beszél. Elvégre egy éve, amikor kezdtük a bölcsit még egy szót se mondott. Külön kiemelte, hogy úgy utasította el az uzsonnáját, hogy "köszönöm ez nekem nem ízlik".

Egyébként Babszem hajlandó új dolgokat is kipróbálni, beleharap sok mindenbe, majd közli, "finom". De ha nem kér belőle folytatást, akkor tuti biztos, igazán nem ízlett neki.

Continue Reading

Jön az én

Most aztán már nem csak tudja, hogy mit akar a gyerek és azt következetesen végig is viszi, hanem szóban is utalgat rá.

Hétvége legújabb szófordulata a Szerintem valamint az, hogy saját magát majdnem minden második mondatban Kazika-nak emlegeti. 

Új kunszt: ikonok eltüntetése, másolása most már tudatosan, a gépen.

Continue Reading

Reggeli

Kicsit beszűkült a világom, látom én. Elvégre itt se nagyon írok semmi másról, csak Babszemről meg könyvekről. De hát ma reggel is tök jó volt, hogy ültünk a konyhában és beszélgettünk, míg ő a lekváros kenyerét ette (na jó csak lenyalogatta róla a dzsemet, de negyven perccel később úgyis adnak neki a bölcsiben kaját és ott megeszik megiszik mindet). Igaz, hogy csak vigyorogva, kisimult arccal ismételgette, hogy Apa elmegy korán dolgozni. Meg előre vetítette a hétvégi programot, Megyünk nagyi, nagypapa, autó, sokáig. Aztán kifejtette, hogy a Smarties-t anyutól kapta. Mama hozta Kazika. Én meg erre mindig kiegészítettem helyesen a teljes mondatokat vagy hozzátettem valamit esetleg kisilabizáltam, hogy igazából felsorolja még Bogár kutyát és Benji cicát is (vissza se tudom idézni milyen betűkombinációkból jöttem rá, miről van szó).
Aztán én dícsértem meg és örültem egy kört, hogy már lehet beszélgetni vele.
A kotyogógéppel.

Continue Reading

Gyors jegyzet

Egész mondatok: Bálint iszik teát. Ana hozott még bogyós lekvárt. Kiszti monja busztus talan (Kriszti mondta gusztustalan)

Igekötő használat: Nem ki megy és hasonló variációk

Saját név: Jujász Kaza (Persze előbb arra a kérdésre, Hogy hívnak? azt mondja: Apa. A mi a neved?-re válaszol rendesen – vagy fordítva.)

Evésnél most az van, hogy mindent megkóstol válogatás nélkül. Ma vacsorára például evett húspogácsát és lekváros kenyeret, miután elmajszolt egy fél mandarint. 

Continue Reading

Beszél, eszik

Múlt kedden szedte össze a doktornéninél a Készen is vagyunk mondatot, amit azóta rendszeresen használ, amikor öltözik, vetkőzik, eszik és persze mindig jóval előbb mondja, hogy "Készen isz bagyunk" mint valójában lennénk. A másik amit használ nagy lelkesen a "Sikerült" ha bármit megoldunk, vagy például ha ő összeteszi a Duplo síneket (és hasonlókat). Amúgy folyamatosan be nem áll a szája és már egyre hosszabbak a mondatok is képes összetenni és már nem csak ismétel, válaszolgat de önállóan isnyomja a szöveget. Az f-sz csere mellett még működik a v-b helyettesítés (pl. bonat, bissza, bagyunk) is.

Amit még folyamatosan csinál, az az evés. Tegnap a két szelet lekváros kenyér bölcsis uzsonnna után (a bravúrt persze otthon nem volt hajlandó megismételni, pedig próbálkoztunk vacsoránál, reggelinél egyaránt) hazaérve félóránként zavart ki a konyhába (Ana ki med, Kazi isz) és újabb falatokat követelt: megevett két pudingot, egyfél Kinder tejszeletet, belekezdett egy joghurtba, ivott teát, végigkóstolgatta az éppen készülő salátát, tonhalat, aztán már fél órával a vacsora előtt azért rimánkodott, hogy együnk már. Bekapott két kiskanál lekvárt, a kenyerekről csak lenyalta amit felkentünk rá, aztán bedöntött egy tál kekszes pépet. De ez a bélpoklosság már az ünnepek alatt jellemző volt rá, úgyhogy mi legalább fél kilóval nehezebb gyereket vittünk vissza a betegeskedést követően a bölcsibe. Míg más fogy, amikor otthon van, mert kiírta az orvos, babszem gyarapodott rendesen.

Continue Reading

Elég!

Az úgy kezdődött, hogy valamelyik hétvégén vezettem és sikerült nagyon benéznem egy helyzetet. Be kell vallanom, hogy már nem emlékszem, mi is volt az. Mindenesetre a párom a hátsó ülésről* kijelentette, hogy "Anya elbaszta!" A szó természetesen azonnal megtetszett Babszemnek és lelkesen ismételgette. Mi meg igyekeztünk úgy tenni, mintha mi se történt volna és nem röhögtünk, nem szóltunk rá a csemetére. Aki azonban gyerekre jellemző módon kiválóan raktározta el az emléket és a hozzá tartozó szituációt. Azóta a Basta!** kifejezést helyes kontextusban használja. Illetve valahányszor piros lámpánál fékezünk.
Mostanában van Babszemnek egy hosszú  meséje (magához képest az), ami úgy kezdődik, hogy "nagyi elbasta, nagypapa is, Andi is". A sztori köréje meg az, hogy Karácsonykor úgy volt, teszvesz néniék az éjszakát Cicáéknál töltik, aki meg anyósánál vidéken lesz, és csak 26-án jön ebédre. Előtte amikor megkaptuk a nekünk sütött bejgliket tőle odaadta a lakáskulcsát is. Egyébként minden elismerésem, hogy ő ilyenre képes volt, 4 gyönyörű rúdból 2t kaptunk meg, egy mákosat egy diósat és nem kellett ezen még csak törni a fejemet se, sőt vittem haza anyuéknak is házi készítésűt, mert amióta nálunk apu csinálja a bejglit, csak Tecsós van. Karácsony első napján hát, míg én a gyereket fektettem le, párom elvitte a nagyszülőket szálláshelyükre. Aztán hazajött. Majd hallottam, hogy cseng a telefonja. Később kiderült, hogy anyósjelölték nem tudták kinyitni a lányuknál a bejárati ajtót és próbálkoztak telefonos segítséget kérni előbb Cicától, majd a páromtól is. Végül telefonáltak, hogy megoldódott a helyzet. Mi persze jókat poénkodtunk rajtuk az este folyamán, mert volt már rá alkalom, hogy a mi ajtónkat se tudták becsukni, azóta gyakran a 2ből csak 1 zárat használnak, ha itt vannak nálunk. De felmerült, hogy talán rossz emeleten próbálkoztak.
Másnap reggel kiderült, hogy abszolút nem tudtak bemenni a lakásba és szállodában aludtak. Persze addigra már Babszem is tudta, hogy nagyi és nagypapa L basta! Aztán megjött Cica és ránézett a szüleinek itt hagyott kulcscsomóra, s kiderült, ő volt a hunyó, mert rossz készletet hagyott itt nekik. Így lett háromszereplős a gyerek kis meséje.
 
*Ott szokott tanyázni ha én vezetek, így kevesebbet szól bele és kevésbé idegesíti magát azon, hogy még mindig képes vagyok ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint amikor újból vezetni kezdtem.
** Elmagyaráztuk a nagyszülőknek, hogy végül is nem olyan csúnya szó ez, hisz olaszul azt jelenti Elég!. Ezért maradunk az olaszos írásmódnál is.

Continue Reading

Szép napok

A csemetének megint arany dolga van. Ugyan nem rajong a szemcseppért meg a kamillás törlésért, de ma reggelre már nem is volt csippás a szeme, úgyhogy gyógyul. Nagymamával tegnap is több mint 3 órát aludt. Sajnos későn fekszik le viszont, 10 körül alszik el, reggel azonban kel fel velünk, délelőtt sétál egyet, aztán a nagy alvás, majd délután is van egy köre a levegőn. Este hazaérnek a szülők és lehet rájuk tapadni. Jó lenne már végre kialakítaniegy állandó napirendet, de most, hogy az elmúlt két hónapban többet volt otthon mint bölcsiben, elég nehéz. 

Tegnap direkt úgy mentem haza, hogy ne találkozzunk, mert tudtam akkor nem akarna elmenni sétálni, úgyhogy pont láttam őt meg teszvesz nénit, amint kézenfogva haladtak az úton. Nagymama projektje, hogy leszoktassa a motorozásról és sétáljon vele kéz a kézben, mert ő már évek óta erről álmodott, na meg a motor után nem egyszerű rohanni.

Felöltöztetve, csizmában kicsit billegősen totyog, gurul mint egy kis gombóc. Közben pedig be nem áll a szája. Tegnap esti mantrája az volt, hogy "nagypapa nem jön. otthon marad. etet macska. kuta."

Continue Reading

Apa jön

Ez volt a heti mondat. Egész nap többször volt, hogy Apa jön jön. S akkor el kellett mondani, hogy majd ha felkapcsolják kinn a lámpákat, nem busszal, villamossal. A konyhában kimutatott az ablakon, hogy ott fogjuk látni amikor apa jön a folyosón, a kaputelefonnál, hogy ott fogjuk hallani, ha apa bejön a lépcsőházb, mert ugye pittyent egyet stb. Aztán már mondogatta magától is, hogy Apa jön lámpa kinn.

Pár napja új variáció van, mert ma utazunk anyósjelöltékhez. Apa jön (nem bírtam megmagyarázni, hogy nem jön, hanem mi megyünk elé), nem busz, autó, nagyi nagyi (nem busszal, hanem autóval megyünk a nagyihoz, mert busszal ő szokott jönni).

Ja és tegnap még egy rejtélyre is fény derült. Nem értettük, hogy amikor Babszem azt akarja, vegyük fel, miért mondja azt, hogy "szele". Tudjuk, hogy szeret, de ennek mi köze ahhoz, hogy megáll, felnyújtja a kezét és jelzi, fel kell venni. Aztán tegnap jót vigyorogtam azon, hogy rohangászásnál mondogatta, hogy "szut szut". Az F betű kimondása neki se megy, úgy tűnik. Amikor meséltem a páromnak, neki rögtön felcsillant a szeme. Akkor eddig mindig azt kérte, hogy "fel, fel"

Continue Reading

Jönnek a mondatok

Most már két szót is össze tud fűzni a gyerek. Van ilyen, hogy "Ezt ne" – a nagymamától tanulta a napokban (esetleg "azt ne" variációban is játszik). De tegnap este mondta, hogy "Apa jön", mikor vártuk haza  apáromat.

Az is jópofa, ha az ember mond neki olyan dolgokat, mint "Okos vagy" "Ügyes vagy" meg egyéb fényezéseket, akkor nagyon komoly arccal bólint és közli, hogy "Az"

Plusz még felismeri a színeket is, kék, zöld, piros, sárga lepkéket, lego kockákat simán mutogatja meg.

Continue Reading

No duma

Szóval Babszem még mindig nem beszél. Mert hát minek neki, amikor elég, ha rámutat valamire mi meg szépen elmondjuk mit lát, milyen történet kapcsolódik hozzá. Aztán másnap, harmadnap vagy egy hét múlva ugyanott, ugyanúgy kell történnie a dolgoknak: mutat mi meg mondjuk a szöveget. Nincs szüksége arra, hogy beszéljen. Eltosztuk. Várhatjuk, hogy olyan helyzetbe kerüljön ahol majd nem olvassák ki minden "eee" betűjéből a teljes gondolatot és kénytelen lesz szavakba ölteni a mondandóját. Vagy majd úgy lesz, mint az egyszeri gyerek aki csak 6 évesen szólalt meg. Merthogy eddig nem volt gondja. Ez mondjuk áll Babszemre is. "Ki van nyalva a kis segge" Ahogy anyósjelölt mondaná. Mindenesetre el van kényeztetve, az tuti.

Continue Reading

Szavak

Miután az első szava pár hónapja a töltő volt a gyereknek, majd a táptáptáp, néha mama azóta  nem sokat fejlődött. Az elmúlt napokban tanulta, hogy tej, cici, kaka és ma megtanulta, hogy csíz. Anya, apa persze még sehol.

Continue Reading