Babszem mostanában nagyon belelendült a mászásba, ugrálásba. Délutánonként nehéz elhozni az óvoda udvaráról, szerencsére most már jó az idő, keveset kell öltözni, így uzsonna után is lemennek a gyerekek, úgyhogy ott szoktam megtalálni őket, amikor megyek érte. Fára mászik, mászókára, leugrál, magasról is. Itthon is szeret mindenhonnan leugrani. Egész ügyes. Na és ha fenékre is esik, felpattan, tényleg csak akkor nyavalyog ha nagyon megüti magát, vagy éppen nincs felkészülve az esésre, mert valami váratlan dolog (pl. másik gyerek) történik vele.
Ennek ellenére esténként mindig vannak új plezúrjai.