Amikor még az óvodában jártunk nyílt napon, mesélték, hogy három féle külön foglalkozást ajánlanak a kicsiknek (az úszást inkább csak középső csoporttól preferálják): foci, fitnesz, angol. Rögtön úgy döntöttünk, hogy mi majd focira járatjuk a csemetét. Elvégre függetlenül attól, hogy az apja nem szereti a futballt és mindig mondtuk neki, hogy majd a Feri papával rúghatja a labdát meg nézhet meccset, azért a mozgásra igénye van. S miért ne tanuljon meg akkor focizni.
Aztán a szülőin az egyik anyuka, akinek nagyobbik fia már egy éve ovis mesélte, hogy aki tavaly a focit tartotta az elég rendszertelenül járt, sose pótolták az elmaradt alkalmakat és még a pénzüket se kapták vissza. Úgyhogy amikor rákérdeztem az óvonéninél, hogy ugyanaz fogja-e tartani a focit, mint tavaly és azt a választ kaptam, hogy igen, elbizonytalanodtam. Ráadásul a foci pont alvás időben lenne, 2-től. Babszem pedig emlegette a nagyinak, hogy olyan hamar keltik fel őket ebéd utáni szunyókálásukból. Szóval neki még kell az a délutáni alvás. Úgyhogy kettő dolog is a foci ellen szólt.
Végül az angol mellett döntöttünk, mert a fitnesz is rossz időpontban van, angol azonban hétfőn 4 körül. Ugyan azt mondták (a fent emlegetett anyuka), hogy tavaly csak rajzolgattak meg énekelgettek angolon, de mivel mindkét dologban rá fér Babszemre a korrepetálás, hát üsse kavics, legalább azt csinálja. Főleg ha már jön a rossz idő és nem tudnak kimenni délutánonként az udvarra legalább lesz valami, ami kicsit lefoglalja.
Úgyhogy igen, elkezdjük különórára járatni a gyereket.
Mert olyan teljesítmény orientáltak vagyunk és zsenit akarunk belőle nevelni, hogy aztán tuti felvegyék valami elit iskolába és 12 évesen meglegyen az összes plusz pontja, amivel majd bárhova felveszik egyetemre.
1 Comment
szerintem jó döntés volt