Haverok, buli mogyorófa

A házban lakó kisfiú egy héttel később kezdte az ovit, de nagyon hamar összehaverkodtak Babszemmel. Mert Zalán csak őt ismerte, meg minket látásból, bár egy hétig nem tudta még megjegyezni a gyerekem nevét, s csak kisfiúnak meg barátomnak szólította őt, (az előbbit már korábban is használta, mikor a folyosón meg az udvaron összefutottunk). Ráadásul Zalán elég mokány kiskölyök, nem sok mindentől fél, már nagyon kellett neki a korabeliek társasága, ő 4 évig volt otthon anyukájával meg a húgával, viszont nem egy félős krapek. Az apja biztonsági őr, biztos a génekben átadta a fiának az attitűdöt. Mindenesetre Zalán megoldotta az első hetek vonatos kérdését, amikor is volt a Bence (az egyik a 4ből, még nem tudom a vezetéknevüket, amivel az óvónők megkülönböztetik), aki reggel lecsapott a Lego vonatokra, egész nap azzal játszott és hisztizett (sírás, ordibálás stb. ahogy kell), ha valaki megpróbálta őt eltéríteni ettől. De Zalánnal senki se packázott, pedig nem erőszakoskodott, viszont Bence is érezhette a viszonyokat, meg azok állását és reggelente láttuk, hogy már más is vonatozgat és Babszem is odaférhetett.

Aztán a régi csoportból ott van még Csabi, Gergő és Levente, akikkel szokott még Babszem játszani. Már nem mindig úgy találom az udvaron, mikor megyek érte, hogy egyedül motorozik, vagy magányosan játszik, mászókázik, van amikor társasággal együtt van. Sőt állítása szerint, bár a fiúk csak fiúkkal, a lányok csak lányokkal játszanak, szokott fogócskázni Izával és Sárával is, valamint Karinával továbbra is jóban van. Tegnap délután Nándival csúszdáztak. Nincs is aranyosabb, mikor az egyik kissrác mondja a másiknak, hogy “jössz még egy körre?” és együtt elszaladnak a létra felé, de azért máris vetélkedve, ám bevárva a másikat mert úgy izgalmasabb.

Amúgy hála a jó időnek és az óvónéni új taktikájának (már uzsonna előtt mindenki felveheti a kinti ruháját), nemcsak ebéd előtt, de alvás után is kint voltak a fiatalok az udvaron és onnan nehéz volt elcipelni őket haza. Egyik délután például meg kellett várnunk, míg az óvónénik felmennek, mert nem szabad a mogyoró bokorra mászni, csak ha anya meg apa megengedi, a helyi szabályzatban ez nem megengedett. Mivel Babszem két hete megtanult felmászni rá, s élvezte, hogy a nagy ágakon hasalhat, alig várta, hogy a héten is megismételhesse a mutatványokat. Persze mire arra került a sor, hogy lógott a mogyorófán, már elég hamar elunta a mászást és alig 5 perccel azután, hogy az ovisok visszatértek a csoportszobába várni a szülőket, mi is mehettünk haza.

Hasonlók