Szülinapi buli

A múlt héten úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük anyuékat, nem akarják-e egy hétre elvinni magukkal Babszemet kicsit őszi szünetezni. Leginkább az lepett meg minket, hogy miután a nagyszülőkkel lebeszéltük, hogy vasárnap elviszik a srácot, mi meg majd megyünk hétvégén mert úgyis lesz érettségi találkozóm (ne is kérdezzétek mennyi:), a gyerek mikor elé tártuk a programot azt mondta, nem akar menni. Mert jól érzi magát az oviban. Tavaly bezzeg bölcsisként kapva kapott az ilyen lehetőségeken. De az ovi az klassz hely.

Úgyhogy felkészítettük anyuékat, a találkozóra (Dóri 9. szülinapi bulijára – bocs, party-ra – voltunk hivatalosak mind), lehet a csemete majd nem akar velük tartani Kanizsára. De persze amikor a mama kérdezte Babszemet, hogy “Eljössz velem Kanizsára?” a válasz a szokásos “hát persze* volt. S nagyon várta a vasárnap délutánt, hogy mikor mennek érte a nagyszülők.

Dóri meg már, hihetetlen, de 9 éves. Nyáron nekiállt pöttyös könyveket olvasni és kiválóan beszél németül. Sajnos most annyira nem volt jó idő a buliján, hogy a tervezett sok szabadtéri játékot megvalósítsák, de így is voltak csapatversenyek. Amit még a két kicsi, Eszti és Babszem is élvezett (utóbbi megint a legfiatalabb és egyetlen fiú volt, de ez nem zavarta és még Esztivel is csak 1x vesztek össze). Sőt ők voltak a legboldogabbak, amikor az eredményhirdetésen kiderült, hogy 5.** helyezettek lettek:

* Mostanában nem igent szokott eldöntendő kérdésekre válaszolni, hanem azt, hogy “Hát persze“.

** Az 5 csapatból persze

Hasonlók

1 Comment