Kevésbé türelmes

Úgy tűnik, hogy míg anno Babszemmel a nyolcadik hónapban értem el addig, hogy totál kiborítson az egészségügy, és sírva fakadjak a váróteremben, második körben már kevésbé vagyok toleráns. Mindenesetre miután majd 3 órát vártam a belgyógyászra, pedig előttem csak 5 ember volt, ők is kismamák, s Babszemért kellett volna mennem meg fenyőt venni, meg kipakolni a halat a kocsiból eltörött a mécses. Szerencsére palástolni tudtam azzal, hogy úgy csináltam, mintha a könyvemen bőgnék, pedig ez a steampunk regény nem igazán a megríkatásra játszik. Mindenesetre az egészségügy kihúzta nálam a gyufát. Jó, jó tudom, a hormonok. Ezzel nyugtatgattam magam. Meg azzal, hogy akkor most már tudhatom mire számítsak és mindig legyen nálam könyv.

Délelőtt elmentem a laboreredményeimért, gondoltam utána azonnal lezavarom az EKGt meg a belgyógyászati vizsgálatot. De kiderült, hogy csak  délután van rendelés. Oké, akkor mentem a Tesco-ba, bevásároltam, majd visszafelé újból bejelentkeztem a rendelésre. Gondoltam utána meg átugrom a szomszédban lévő Oázisba és megveszem a fát, hazaviszem a cuccokat és elmegyek Babszemért az oviba. Csakhogy hiába volt meg gyorsan az EKG, a doktornő késett vagy negyven percet, aztán meg nagyon lassan dolgozott.  Úgyhogy sokat olvastam, meg ahogy telt az idő egyre idegesebb lettem.

Ehhez képest minden eredményem normális, még a vérnyomásom is ijesztően átlagos volt. Az már látszik, hogy megint vérszegény leszek, viszont nincs belgyógyászatilag semmit javasolt teendő. A doktornő azt mondta, hogy ritkán látni ilyen egészséges kismamát és csak így tovább. A vizsgálat nem volt hosszú, viszont alapos és a legtöbb időt az ambuláns lapom kitöltése vette el, a számítógépet nem kezelte flottul a doki.

Holnap meg megyek a védőnőhöz és kiváltom a kiskönyvemet, aztán legközelebb január első hetében jön a genetika meg a 12. heti UH és utána beszélek Főnénivel is arról, hogy nem csak a karácsonyi ünnepek látszanak meg a hasamon.

 

Hasonlók

K2

1 Comment