Eurovíziló

Nincs tévénk, nem néztük, persze. De amúgy is én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy elmeséljen, milyen is volt régen az Eurovíziós Dalfesztivál. A régen alatt pedig azt értem, hogy a 80-as évek közepe-vége. Mert ugye amíg a vasfüggöny még állt mi nem vehettünk részt a nagy megmérettetésben. Az ember csak pletykákat hallott róla.

Kivéve, ha például mint mi Zalában, Vasban stb. azaz az ország nyugati részében nőtt fel és elég közel sógorékhoz ahhoz, hogy nézhessen ORF1-t. Úgyhogy már sikerült tinikorban kiábrándulni a nagy nyugati zenei felhozatalból. Jó, jó látványos volt a show, amihez képest az itthoni Vigadóból közvetített Operett gálák labdába se rúghattak, de az ott leadott számokkal igencsak megkínozták a jóérzésű embert. Komolyan úgy éreztem, hogy ezekhez képest, amit ott előadtak, mindenki a saját nyelvén, ahhoz képest az itthoni zenei élet komolyan csúcsnak tűnt. Úgyhogy leszoktunk róla és már csak a pontozást néztük, mert az izgalmas volt és legalább az egész végén angolul is elénekelhették a győztes dalt. Még emlékszem arra, hogy az A-ha kijelentette, ők ugyan nem indulnak Eurovízión mert az amatőr, hanem otthon nézik és jókat röhögnek rajta. Ehhez képest persze Morten Harket volt műsorvezetője az egyik náluk megrendezett show-nak az elmúlt évtizedben. Post A-ha.

Elnézve a mostani reagálásokat nem lehetett jobb az egész ügy. Csak most már ugye mi is ki tudunk menni és mutatni magunkból valamit. Ami ugyanúgy a ZS kategóriás zene, mint amit minden más ország kiküld évtizedek óta. De ők már megbékéltek ezzel és poénra veszik a dolgokat, nem véresen komolyra, mint mi itthon.

 

Hasonlók