Múlt csütörtökön volt az oviban az idei szezon első szülői értekezlete. Ha minden olyan ütemben megy, mint tavaly akkor még 1 lesz, majd nyáron. De most nem én mentem el rá, hanem az ember. Bár szerinte – már előtte is azt hangoztatta -, nyugodtan kihagyatjuk, de én lelkiismeretes anyukaként ragaszkodtam ahhoz, hogy valaki képviseljen minket. S mivel a koraeste Zsebinél az “anyán lógók és nem eresztem lefekvésig” időszak én ki voltam lőve, úgyhogy kénytelen volt apuka elmenni a szülőire és a gyerekek kis székein ücsörögni több mint 2 órát. Úgyhogy megtudta, milyen jó dolog is ez. S miután hazajött, kijelentette többet nem is megy, mert ez felesleges volt, a lényeget (hova lesz kirándulás, ki akar úszni menni, lesznek majd iskolaérettségi vizsgálatok stb.) 15 percben is el lehetett volna mondani, a maradék 110 csak púder volt.
Ja eredetileg én hazavittem volna Babszemet, de ő maradni akart a piros csoportban, mert ők voltak az ügyeletesek, ott ugyanis van favonatpálya.