Megint eltelt egy hét, s míg a család egyik fele visszatért horvátországi nyaralásaiból ki Zalába, ki Stockholmba mi megint csak Szadán voltunk. Ahol nincs szükség homokozóra, mert paradicsom mellett lehet fagyit sütni:
Egyelőre ez a szadai kirándulás is mindig kicsit trauma Zsebinek, legalábbis az autóút egy részét oda-vissza erősen felindulva bírja csak elviselni. Viszont most már végig hordozóztuk a túrát (a múlt hetit ismételtük, a 3,6 kilométerest), sőt visszatérve a házikóhoz én még próbálkoztam valahogy megörökíteni magunkat mobilfotón, s nagylelkűen 5 percig hagyta, hogy próbálkozzam, aztán úgy döntött, neki ebből elég és kikívánkozott a szabadba. Babszem amúgy már mindenáron a kék útra szeretne menni, a kulcsosházhoz, de az 14km-re van tőlünk. Beleegyezett, hogy addig csak edzünk, majd ha 6 éves lesz, akkor elmehetünk oda, de csakis a nagyszülőkkel (az összessel + Cicával és Cicaúrral) együtt, úgyhogy nekik is gyakorolni kell, van még addig 14 hónapjuk.
Most a hétvégén kicsit még tovább teszteltük az új objektívet, amúgy. Kezdtem én, még pénteken, megörökítve Babszem újabb remekművét:
Az alkotó és apa, mint fotós lába:
Na és persze egy naplemente is, a szadai teraszról:
