Annak idején amikor Babszem azt várta, hogy lánytestvére szülessen (még most is azt mondogatja, ő igazából lányt szeretett volna, meg apa is, de anya fiút ezért az lett:) mindig nyugtattuk azzal, hogy vannak srácok akik az autókért, meg fociért rajonganak, nem a vonatokért. Meg egyébként is eltart még egy darabig, mire Zsebi veszélyeztetni kezdi a vonatkészletét.
Aztán alig egy hónaposan Zsebi érdeklődését felkelteni odatettük neki az egyik Thomasos könyv szép színes borítóját, nézegesse azt. Hétköznap reggeli után Babszemmel még visszabújunk az ágyba, olvasunk 1 vagy 2 vonatos mesét mellettünk ott kalimpál az öcsi, mert ő is szereti a reggeleket, hogy jóllakottan, vidáman nézelődhet mellettünk. S mindig szépen zokszó nélkül végighallgatja a meséket. Aztán tegnap délután Babszem tornyot épített Zsebi játékaiból a játszószőnyegen, a plüss figurák közé beágyazta a Lego Thomast is, majd otthagyta az öccsét, hogy nyújtózkodjon csak a játékok után. S vajon mi felé kalimpált a pici? Persze a vonat felé.
Ma reggel már odakészítettem neki Gordont és dumált hozzá.
Szóval úgy néz ki, a második generációs vonatrajongó is itt van.