Vége volt a hétnek

A hét vége végül elég eseménydúsra sikerült. Csütörtök este felvettek velem egy könyves beszélgetést, amit meg lehet hallgatni online. Végül rávettem magam, visszahallgattam én is, s megállapítottam, hogy tényleg jó hangom van és értelmesen, érthetően beszéltem. Részletek az Olvasónaplón.

Pénteken még fogorvosnál is voltunk Babszemmel. A gyerekfogász az oviban nem talált nála semmit, de én még júniusban elvittem magándokihoz is, mert nekünk úgy tűnt van két foga is, ami mintha lyukas lenne. A doktornéni ott akkor megnézte és mondta is, hogy igazunk van, ráadásul az egyik a balra fent hátul tömésre érett. Csak aztán Zsebi kicsit felborította a menetrendet, most tudtunk csak visszamenni tömítésre (ahogy Babszem mindenkinek hangoztatta). S mivel már elég nagy lett a lyuk bizony kapott zsibbasztásul szurit is. Na ez rosszul esett neki és utána azonnal haza akart jönni. De aztán rávettük, hogy maradjon és a többi dolgot már meg se érezte, utána kapott ajándékot (doktornénitől is, meg aztán tőlünk is), nagyon jókedvűen jött haza. Még a másik foga miatt is vissza kéne mennie, ha lehet mielőbb, mert akkor a jobb fogához nem kell szuri.

A fogorvosozást egyébként nagyi segítségével ejtettük meg, ő ugyanis feljött pénteken, lefoglalta Zsebit, mi meg busszal mentünk (Volvóval!) a dokihoz, aztán elővettük a kocsit és még a hétvégi bevásárlást is elintéztük. Az ember ugyanis munka után kiment a telekre, hogy nekiáll kiásni az elhalt cseresznyefát és kint is alszik. Meg persze vitt magával állványt és csinált képet az esti égboltról.

Mi szombat délelőtt mentünk utána. Babszem és nagyi vonattal, Zsebi meg én autóval, aztán felvettem őket Gödöllőn és fél 12-kor már Tüzes Tádén is voltunk. Ahol Babszem ismét űzhette kedvenc sportját, a gőzfelhőképzést homokból:

De focizott is a nagyival (háttérben a szomszéd háza):

Kirándulni most nem mentünk, mert Babszem kicsit kificamította a bokáját.

Hasonlók

CSA