Nálunk ez az október 23 arról szól ám, hogy Zsebi 4 hónapos lett. Anya persze az elmúlt hetekben kicsit bepánikolt, mert bár nagyon szépen növöget a csöppség azon gondolkoztam, hogy hé, nem tartja a fejét szépen sokáig kiemelve. Kezdtem magam hozzászoktatni a gondolathoz, hogy majd ajánlanak gyógytornát, ha megyünk státuszra. Ezt szépen a családban a nagyszülőknél is hangoztattam, nehogy tragédiának éljék meg, a kisunokának valami korrekcióra van szüksége, azaz nem tökéletes. Úgyhogy most kb. mindenki rárepült arra, hogy hasra rakja a kissrácot, aki aztán úgy döntött, ne szórakozzatok velem, emelem én a fejem és meg is tartom, úgyhogy megmutatta, mit tud. Szóval emeli ő a fejét, meg is tartja, ha akarja.

Persze, második gyerek és nem követem én már szorosan, hogy mit írnak a különböző okos helyeken, minek kéne megfelelnie a csemetének, ezért halvány emlékeimre meg a blogra hagyatkozom, visszanézem, mire volt képes Babszem ekkoriban. S ez a fejemelgetés kicsit hiányzott.

Csak most jobban izgatja az, hogy az ökle befér a szájába, néha sikerül a hüvelykujját is szopogatni, meg hát nyúlni tud és fogni. Legjobban azt bírom, amikor megörül, hogy meglátja a kedvenc zsiráfját, beszél neki, aztán sikerül megfognia a zsiráf egyik műanyag tartozékát majd elrántja a kezét, az állatka mozdul vele, csakhogy így meg eltűnik a szeme elől és ettől mélyen elszomorodik Zsebi.

A hónap kicsit zaklatottabbra sikerült itthon, előbb ugye Babszem volt beteg, aztán mi is jól elkaptuk a náthát. Szerencsére ennél komolyabb dolog nem történt, nem volt láz, torok vagy fülgyulladás sehol senkinek. Mostanában sokat sétáltunk hordozóval és bár Zsebi nem rajong azért, amikor magamra kötözöm, amint elindulunk megnyugszik. Többnyire végigalussza így az utat.

Viszont a betegség miatt kicsit késik a mérlegelés, majd jövő héten megyünk státuszra és akkor kiderül, hogy mekkora is Zsebi. Az biztos, hogy már a 62-s ruhák tutijók neki.

A képek pedig, szokás szerint itt vannak.