Kint vagyunk az ínyből

Csütörtökön feljött a nagyi, mert arra készültünk, hogy pénteken Babszemmel fogorvoshoz megyünk, most kivételesen délelőtt és nem délután, úgyhogy meg lett beszélve, aznap nem megy oviba. Míg mi erre-arra járunk, addig meg nagyi vigyáz a kisebbre. A fogorvos bácsinál gyors tömés volt, minden okés, már csak ellenőrzésre kell járni, legközelebb majd februárba megyünk hát, úgyhogy egy időre ez letudva.

Zsebi egész héten elég nyűgösen viselkedett, éjszaka is többször felébredt, sokat kellett mellre tenni is, már kezdtük azt gyanítani, hogy kevés a tej, már kezdtük megtervezni, hogy esténként elalvás előtt fog azt is kapni, hátha úgy visszatér minden a régi kerékvágásba. Aztán a biztonság kedvéért még vettem pénteken egy Dentinoxot is, hátha nem a pocakja, hanem a foga az, ami kínozza szegénykét, mert mintha kicsit erősödne az ínye, meg sokat tartja a szájában az öklét. Péntek este hőemelkedése volt a kicsinek, kapott kúpot, úgyhogy határozottan jól aludt (leszámítva, hogy úgy gondolta 6 órakor már ideje lenne felkelni, engem mindenesetre ébren tartott a dumájával, de aztán fél 8-tól közel 10-ig aludt még egyet). S bizony reggel megláttam a kis csipkéket az ínye felett. Úgyhogy megérkezett az első fog, a jobb alsó.

Most már egész heti viselkedése értelmesnek tűnik:) S azóta Zsebi kedve is sokkal jobb, hogy megérkezett az első tejfoga.

Hasonlók