Jöttünk – mentünk

Szombaton reggel elindultunk hát autóval a nagyobbik gyermekért Tiszavasváriba. Nem igazán aggódtam azon, hogy fogja bírni Zsebi az utat, hisz legutóbb Nagykanizsát simán megjártam egyedül a két gyerekkel úgy, hogy ő végigaludta az utat. Na persze most nem ez történt. 40 perc alvás után felébredt, egy darabig még nézelődött, aztán már semmi se tetszett neki. Hiába ültem mellé, beszéltem vele, adogattam a játékokat, etettem meg stb. csak nem sikerült megkedveltetni vele az utazást. Aztán odaérve megnyugodott, ebéd után pedig 2 órát aludt.

Vasárnap ebéd után indultunk vissza arra számítva, hogy délutáni alvást majd a kocsiban letudja Zsebi. De persze megint csak 40 perc alvás, aztán semmi se volt jó, csak ordított. Aránylag ütemesen és monoton csinálta, mert Babszem a végén elaludt rá. Lehet, hogy nem bírja az M3-t?

Hasonlók