Ahogy az már lenni szokott…

Mielőtt kimentünk volna Délegyházára, anyuék kicsit beparáztak, hogy van valami vírusuk, mert Eszti péntekre virradóra hányt, meg hasmenése volt, de délutánra már semmi baj nem volt vele. Mivel senki máson nem mutatkozott semmi tünet, kimentünk ugye, meg haza is jöttünk. Vasárnapra virradóra apu és Adri lettek rosszul. Úgy látszik minden családból egy valaki.

Nálunk ez a hányásos-hasmenéses dolog szerencsére kimaradt, viszont Babszem benáthásodott és köhögni is kezdett. Hét első három napján azért ment oviba, mert akart menni, meg akkor van ugye úszás, kedden foci, szerdán pedig agyagozni akart. De holnap és pénteken itthon fog maradni.
Valami biztos van a délegyházi levegőben. Vagy Babszem a táncházból hozott haza valamit…

Tegnap este Zsebinek se volt túl jó éjszakája, elkezdett dugulni az orra. Nehezen aludt el, aztán fel-felébredt, végül éjfélkor odavettem a mi ágyunkra. Ami meg roppantul feldobta és még egy jó negyed órán keresztül nevetgélt és rugdalózott, aztán elaludt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal egész jól. Napközben már kevésbé aludt és koraestére láza is lett. Amit levitt a kúp és az esti altatás elég nehézkes volt, mert addigra felélénkült. Megint volt sötétben egy negyedórás hancúr az ágyon is, pedig azért feküdtünk oda, hogy példát mutassak, miként kell elaludni. De ez nem igazán hatotta meg, simogatott és nevetgélt.

Továbbra is nehéz éjszakára készülök, most már nem kiabálok el semmit.

Hasonlók