Eduardo Buendia

Először azt terveztük, hogy csak a szombatot fogjuk kint tölteni Szadán, de a kerti munka mindig több, mint az ember gondolná és tovább is tart, főleg ha elsőre csináljuk.

Mondjuk engem egészen meglepett, hogy a házban nem is volt olyan nagy a piszok, por a téli bezárást követően. Bezzeg most, hogy már nyitva volt egész nap a vityilló és a szél fújta a port, meg mi is behordtuk, már más lett a helyzet. Szombaton én elsősorban takarítottam, pakolásztam. Babszem egész jól elfoglalta magát, Zsebinek is kivittük az utazóágyat, s bár aludni nem ő, hanem a bátyó (!) aludt benne, azért járókaként egész jól bevált. Meg felállítottuk ott a trampolint is, amin jövet-menet még mi is ugráltunk.

Szombaton az ember felásta a kertet, megcsinálta az ágyásokat, én a takarítás mellett az epret tisztítottam meg valamennyire, hogy látható legyen mi újság a levélhalom alatt. Ha befőzésnyi mennyiség nem is lesz, pár szemet azért majd ehetünk. Bár tavalyról úgy emlékszem, az eper nem éppen fényes minőségű, na de majd ősszel újakat ültetünk. Ültetni azt terveztük majd én fogok, de csak a borsót sikerült elszórni Babszem segítségével, aztán Zsebit már nem lehetett letenni és magára hagyni, úgyhogy nem én fejeztem be. Ami elvileg nem is volt rossz döntés, mert kicsit túlságosan is bőkezűen bántam a magokkal, várhatólag lesz mit egyelni.

Vasárnapra maradt a metszés (szőlő, gyümölcsfa), a permetezés viszont elmaradt, mert nagyon fújt a szél (meg az időből is kifutottunk). Mindenesetre megvan a tanulság: jövőre mi is március idusán állunk neki a földmunkáknak.

A fiúk kisebb-nagyobb lelkesedéssel viseltettek a telek iránt. Zsebi először a teraszon ücsörgött a pokrócon, amíg takarítottam, aztán a tiszafa tövébe került árnyékba, Babszem napozójára. Ahol felfedezte, hogy markolni tudja a természetet, s meg is kóstolta azt: füvet, fadarabot, földet (innen a cím, vagyis a Száz év magányból, mert ott volt az egyik Buendia rokon – Rebeca – aki földet evett). Aztán bekerült az utazóágyba, ahova Babszem is sűrűn bejárt mellé, s ott vonatozgattak, játszottak. Meg szombaton volt még egy hirtelen nagy szélroham, ami felkapott egy csomó mindent (az épp szerelés alatt álló trampolin táskáját és belőle műanyagokat elrepített és szerte-szórta őket a kertben, pl.) és port kavart rendesen, úgyhogy Zsebi aztán vadászhatott apró dolgokra ezek után az ágyban is. Amit meg is tett, egy fadarabot (aznap kb. a harmadikat) jó sokáig szopogatott, mert csak altatásnál sikerült kiszednem a szájából. Lehet tudni már, mikor van valami illetéktelen behatoló a szájába, mert ilyenkor nagyon összeszorítja az ajkait és nem mutatja mi rejlik belül, mert tudja, hogy kíméletlenül benyúlok és kiveszem, ha nem odavaló.

Na de a vasárnap se maradt izgalom nélkül. Délután épp uzsonnáztunk az emberrel, Zsebi kivételesen aludt – szombaton még ez is jobban ment neki -, amikor dübbenést, majd sírást hallottunk. Babszem felmászott a nem biztonságosan felállított létrára, amit az ember használt a metszéshez, és eldőlt vele, mert nem számított arra, hogy homokos talaj nem feltétlenül biztosan áll. Ráadásul pont beleesett a kidőlt és levágott barackfa ágai és törzs közé, s megütötte a fejét. Szerencsére agyrázkódásra utaló tünetei nem voltak, viszont miután kisírta magát és közölte, hogy többet nem akar Szadára jönni, a nyakát kezdte el fájlalni. Innentől árgus szemekkel figyeltem, mit és hogyan csinál, s bár mire hazaértünk, ha mással foglalkozott akkor forgatta a fejét, meg bólogatott, végül telefonos konzultáció után, amit anyuval folytattam, úgy döntöttünk, elviszi majd az ember reggel a baleseti sebészetre is. Éjszaka láthatóan jól aludt (mindkét gyerek, mint a bunda), s délelőtt megjárták a Heim Pált. 4 röntgen után (amit az ember elég sok sugárzásnak tartott 2 nyaki és 2 koponya felvétel készült) kiderült, hogy semmi gond nincs, csak pihentetni kell, ne ugráljon stb. Holnapra is még itthon marad, majd csak szerdán megy oviba, de amióta megjöttek délben a kórházból (10 előtt indultak itthonról, BKV-val és délben telefonáltak, hogy végeztek, szóval gyorsan), láthatólag semmi baja nincs. De így legalább az aggódó szülő is megnyugodott.

Hasonlók