A hét eleje időjárásilag elég katasztrofális volt. Míg hétfőn elviselhető volt az esőmennyiség, addig kedden már alig pár perces megszakításokkal szinte folyamatosan esett egész nap. Hétfőn nagyokat bringáztunk Babszemmel, mert pénteken anyuék kihozták az ő otthoni menő biciklijét, amit amúgy nem szeret hajtani, s megkaptam itteni használatra. Kedden én csak reggel tudtam elmenni vele egy kisebb körre valamelyik negyed órás esőszünetben, de Babszemnek volt védőfelszerelése (csizma, széldzseki), úgyhogy tudott még menni köröket, sőt igazából élvezte is az esőbringát. Zsebi meg elég nehezen értette meg, hogy esőben nem lehet kimenni, úgyhogy őt jobban megviselte az egész napos bezártság. De fél 7 után sétáltunk egyet, akkor kicsit megbékélt.

Szerdán vártuk a húgomékat Stockholmból, Babszem már amióta megérkeztünk visszaszámolt, hogy hányat kell még aludni, mire megérkezik Adri. S mintha meghozták volna a jó időt is, mert szerdán csak délelőtt volt egy kis eső és amúgy egész nap sütött a nap, határozottan felmelegedett a levegő. Közben Zsebi is megkapta a Hétalvó becenevet, mert napközben csak 7 percet alszik. Ami persze túlzás, de 15-20 perceknél többre nem nagyon hajlandó. Mire húgomék megérkeztek, mindegyik fiú kellően izgatott volt, a nagyobbik nem aludt délután, pedig szokott, a kisebbre meg átragadt az általános hangulat, azaz a várakozás izgalma. Természetesen este is későn aludtak el, mert nagy volt az öröm, mindent meg kellett mutatni Adrinak, aki meg már hetek óta azt várta, hogy mikor találkozik Zsebivel, az elmúlt hetekben csak a róla érkező hírek tudták őt Stockholmban izgalomba hozni. Fel is ajánlotta egyből, hogy majd ő lesz a bébiszitter, de a szerelem kölcsönös volt és Zsebi még meg se tépte a hosszú szőke haját.

Csütörtökön már mindenféle helyzet javult, volt napsütés, napozás, Babszemnek már nem kellett egyedül játszania és Zsebit is kettővel többen ugrálták körbe. A fiatalúr amúgy egyre többet mászik és már a küszöb se jelent neki akadályt, mindegyiken keresztül tud menni, úgyhogy nagy élvezettel járta be a lakást. Sőt már simán elmászott a kapuig is, úgyhogy azt is zárva kell tartani. Meg segített a mamának gyomlálni, ami abból állt, hogy amit a mama kiszedett és vödörbe rakott azt Zsebi a vödörből kiszórta a földre. Aztán mondtuk, hogy inkább pakolja vissza és azt is megtette. A kapunál és a terasznál meg próbálkozik felállni, felmászni és már nagyon jól térdel. Szokott persze még Babszem vonataival is játszani, pakolgatja meg tologatja őket és közben berreg hozzá. A bátyja meg rászól, hogy „A vonatok nem ilyen hangot adnak ki, hanem töfögnek!”.