Míg a múltkori hosszú hétvégét anyuéknál töltöttük, evidens volt, hogy most az ország másik felébe fogunk kiruccanni. Kivételesen mindenki sokáig aludt, még Zsebi is csak fél 9-kor ébredt, mire mi már meg is reggeliztünk. Éppen ezért csak háromnegyed 12-kor indultunk el Tiszavasváriba. A városból könnyedén kijutottunk, mondtam is, hogy lám, ha a boltok nincsenek nyitva és nem lehet vásárolni menni, mindjárt lehet 70-nel is teperni a Hungárián. Aztán sikerült belefutnunk a reggeli 3-as ütközés végébe, ami Bagnál történt, de jó 10 km-ig nem sikerült a sornak fellazulnia és elég lassan mentünk csak. Zsebi nehezen aludt el, aztán végül csak fél órát aludt, s jó sokan voltak az úton még a debreceni lehajtónál is. Utána azonban a másik sávlezárásos baleset a 194-es km-nél már nem volt gond, mert alig maradtak a pályán rajtunk kívül. Így végül megérkeztünk 2 után nem sokkal.

Amúgy éppen túl vagyok az első héten a szénhidrátkizárós kúránkban. Az első két napot nagyon nehezen bírtam, aztán jobb lett és még a brokkolitól meg a karfioltól se lett herótom, nem úgy, mint az embernek, aki csinálja velem, de ő néha meginoghat, mert ő már eddig is elég keveset evett a szénhidrátból velem ellentétben. Úgyhogy most kezdődik – mával – a második hét, ami még amolyan fix receptsort követ, aztán majd egyedül kell alkalmaznom az elsajátított dolgokat.