Malinska után ismét újabb tábor várt Babszemre, de ez most napközis volt. Ráadásul ugyanaz a csapat vezette, mint a balatonit, azaz Jani bácsiék, a gyerekek edzői. Ez mondjuk annyiban jó, hogy ismerik ugye a srácot, nem valami random idegen pedagógus vigyáz rá. Sajnos pont azon a héten nem volt teljesen felhőtlen az idő. Még hétfőn, amikor nagyon nyár volt, felfújtak egy medencét az iskola udvarán, hogy majd ott fognak másnaptól fürdeni a gyerekek, de sajnos kedden már hűvösebb lett, később még nagy zuhék is voltak. Szerencsére csütörtökre már annyira rendbe jött az idő, hogy kirándulni el tudjanak menni és pénteken végre igénybe vehették a medencét is. Igaz nem sokat volt benne Babszem, azt mondta azért hideg a víz.  De alapvetően jól érezte magát a gyerek a táborban, voltak ott edzésről ismerős emberek, sőt még húgom egyik barátnőjének lányaival is összefutottunk, igaz, ők annyira nem emlékeztek Babszemre (és ő se rájuk), de hát évente 2x, az unokatestvérek szülinapi bulijain szoktak találkozni.

Zsebi meg közben bölcsibe járt. Eleinte természetesen nem volt jó kedve a héten, aztán a hét második felére megszokta a helyzetet. Aztán szombaton jött a fordulat, ugyanis jött fel a nagyi, hogy busszal elvigye Tiszavasváriba egy hétre Babszemet és Esztit. Zsebinek meg lett ígérve, hogy jövő héten utánuk mehet, de azért nehezen engedte el őket. Csupán akkor enyhült meg kicsit, amikor jobban megértette, hogy én nem fogok menni még két hétig utánuk. Akkor kicsit belátta, talán jobb lesz neki még egy kicsit anyával.